Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867-1878) 95 annyi szerepel, hogy azok „már február közepén eredmény nélkül félbemaradtak, állítólag azért, mert nem tudtak megegyezni abban, hogy a forgalomban levő pénz értékegysége, amelynek megőrzését a közös minisztertanács mint legfőbb célt jelölte meg, csak közös bankkal biztosítható-e vagy pedig két jegybankkal is fenntartható. Az osztrák megbízottak az előbbi, a magyarok az utóbbi elvet vallották”.75 A bizottsági jegyzőkönyv ismeretében azonban ezeknek a félbemaradt tárgyalásoknak jóval nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk. Főként azért, mert először formálódtak végiggondolt állásponttá mindkét pénzügyi kormányzat képviselőinél azok az elképzelések, amelyek a hetvenes évek második felében a bankkérdés rendezésekor a meghatározó alternatívát megtestesítették. A magyar álláspont lényege ugyanis nem egyszerűen a két bank, hanem a (július 2-i pénzügyminiszteri jegyzékben már felvetett, majd a közös minisztertanácsban már fejtegetett) kartellbank eszméje volt. Egy és ugyanazon részvénytársaság egyetértésben hozott alapszabályokkal két külön bankot, egyet Bécsben, egyet Pesten, mindkettőt külön alaptőkével, külön fedezettel, külön irányítással állítana. Az egységet a két bank között az alapszabályok, a közgyűlés és a választmány és a pénzjegyek értékviszonya (Bewerthbarkeit) adná. Mindkét bankot saját kormányzata felügyelné. Az osztrák PM képviselői rögtön úgy látták (az eredeti PM elutasításhoz hasonlóan), hogy ily módon nem tartható fenn az 1872. október 24-i jegyzőkönyvi megállapodás alapelve a valuta értékegységéről. De ugyanígy kivihetetlennek látták az egység megőrzését az „egymástól független két bankintézet” egyéb önálló vonásai miatt is. Ekkor fogalmazódott meg az „Osztrák-Magyar Nemzeti Bank” terve, amelyet az ONB venne át és amely Pesten egy a magyar fiókok fölötti hatáskörrel bíró részleget (Abtheilung) állítana fel. A részleg élén őfelsége a király által kinevezett elnök, vagy kormányzó, valamint hat, a közgyűlés által választott és őfelsége által jóváhagyott, igazgató állna. Az érckészlet elhelyezését és más részleteket további tárgyalásokon kellene tisztázni, de így biztosítani lehetne a minisztertanácsi határozat fő célkitűzését a valuta tényleges és nem csak alapszabályban megfogalmazott egysége tekintetében. Ezzel a felfogással szemben a magyar tárgyalófelek csak a magyar közjogi álláspontot tudták felvonultatni, miszerint a bankügy az 1867-es kiegyezési törvények szellemében nem „közös ügy”, és „a közvetett adókkal és monopóliumokkal együtt a Birodalmi Tanácshoz tartozó királyságokkal és országokkal egyetértésben, amennyire csak lehetséges egyenlő alapelvek szerint rendeztessék.”76 Miközben ezeken a tárgyalásokon a jegybank dualizálásának gondolata formálódott, a magyar törvényhozás számára készülőben volt egy törvényjavaslat, amely a Trefort-féle határozat második pontja szellemében előkészített egy „központi közeget” 75 JIRKOVSKY, 1944. 148-149. Az állítólagos információk forrásai Lónyay szerint „február végi jól értesült lapok közleményei” lehettek. LÓNYAY, 1875. 298. 76 MOL K. 255 PM Ein. 1089. cs. 312-314,319-320, 323.
