Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
94 Reformálódó régi rendszerek és egy majd egyeztetett szerződés alapján”.71 A hosszú távú, 1876 utáni megoldás megvitatására a két PM között megbeszélések megindítására tettek javaslatot. A dotáció felemelése után kerülhetett sor a tárgyalóbizottságok delegálására. Ker- kapoly október 27-i levelében immár a két kormányzat egyeztetett álláspontja tudatában ismételte meg a magyar követeléseket. Ezekről az ONB október 31-i igazgatósági ülésén született az első állásfoglalás. Ekkor fokozott előítélettel közelítettek a magyar igényekhez. „Magyarország mindig azzal kezdi, hogy valamit kíván, aztán valamit kilátásba helyez, ezt azonban nem úgy gondolja, ahogy előzőleg ígérte”. A dotáció kérdésében a kvóta szerinti megosztással elvi okokból nem értettek egyet. „Egy pénzügypolitikai formulát a hitelre alkalmazni teljesen megengedhetetlen és a Bank Magyarországnak csak ugyanabban a mértékben engedélyezhet hitelt ahogy az osztrák fiókoknál szokás: az üzleti viszonyok, a Bank vagyonának biztonsága és a rendelkezésre álló eszközök függvényében.”72 (Kiemelés — K. Gy.) A minisztertanácsi megbeszélések eredményét hivatalosan De Pretis PM közölte a Bankkal nov. 5-i jegyzékében. Ebben remélte, hogy a kért feltétel nem fogja a tárgyalások megkezdésének akadályát jelenteni. Ennek megfelelően az 1872. november 7-i igazgatósági ülés elhatározta, hogy egyelőre csak 3 milliónyi dotációemelést biztosít, „a további emelések a tárgyalások folyamán lesznek kilátásba helyezendők”.73 A vitakérdés a továbbiakban már csak az volt, hogy a 3 milliót azonnal folyóvá tegyék, vagy nem az lesz-e a folytatás, hogy a konferencián azután a magyarok a kicsikart emelés birtokában más hangon fognak tárgyalni. Az azonnali folyósítás mellett rendkívüli igazgatótanács döntött 7:4-es szavazattöbbséggel.74 Végül az osztrák PM javaslatára mégis belementek a 4,5 milliós emelésbe is. A minisztertanácsi jegyzőkönyv „tolihibája” folytán (a bécsi főintézetnek nem lévén dotációja) az osztrák és magyar fiókok közötti arány helyreállítása a dotációban nem jelentette a magyar kormány igényeinek kvóta szerinti kielégítését. Azzal, hogy az ONB 4,5 millióval emelte a magyar fiókok dotációját, sikerült megosztania a két kormányzatot. Ezzel az osztrák PM megelégedett, míg magyar kollégája szomorúan vette tudomásul a „nem a kívánt mértékű” emelést. Mindenesetre a bizottsági tárgyalások elől elhárult a formális akadály. A két pénzügyminisztérium közötti bizottsági tárgyalásokra 1873. január 18-a és február 23-a között került sor Bécsben, összesen 15 alkalommal ülésezett a 2-2 tagú küldöttség osztálytanácsosi szinten. A megbeszélésekről a feldolgozásokban többnyire 71 MÓL Uo. Ezek után aligha meglepő, hogy Lónyay még 1875-ben sem érezte magát „ily jegyzőkönyv tartalmának közlésére ...feljogosítva”. Csak kifejezte reményét, hogy „a történet idővel világra fogja hozni ezen fontos okmányt is és tanulságául fog szolgálni annak, hogy mint minden alkalommal, úgy ekkor is a bankügyben meggyőződésemet el nem hallgattam...” LÓNYAY, 1875. 290. 72 Archiv ONB, Protokoll No. 5293.1872. október 31. 73 Uo. Protokoll No. 5418. 1872. november 7. 74 Uo. Protokoll No. 5800. 1872. november 15.
