Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867-1878) 81 lapodás köttetett a két PM között, amely már nem érintette a jegybankkérdést, mégis a küldöttségek részéről nem kapta meg a teljes elfogadtatást. Az osztrákok csak egyetlen pontra vonatkozóan (a jövő évi költségvetés), a magyarok viszont az államadósságok kérdésében nem ítélték magukat felhatalmazva. A jegybankügyben pedig a tisztázatlanság csak nőtt azáltal, hogy a korábbi, titokban tartott egyezménypont, most érvényben marad-e azáltal, hogy az újabb megállapodásban ez a pont már nem szerepelt? Mint még látni fogjuk, két egymásnak ellentmondó értelmezésre nyílt itt is lehetőség. Ennek ellenére a jegybankkal való viszony a kiegyezés első két évében fesztelennek és biztatónak volt mondható. A magyarországi bankfiókok lehetőségei tágultak és messze volt még az idő, amikor már egyöntetűen „minden párt beismerte” Magyarországon, „hogy kár volt a bankkérdést a kiegyezés alkalmával megoldatlanul hagyni. Sőt, általános a meggyőződés e tekintetben Ausztriában is.”35 Maga az ONB azonban, mint láttuk 1867-ben éppen hogy megoldottnak tekintette a helyzetet. Miközben a magyar PM levelében foglaltakat nem igyekezett megszívlelni a tárgyalások megkönnyítése érdekében, augusztusban (tehát még a vöslau-i megállapodások megkötése előtt!) kész volt a Pesti Áru- és Értéktőzsde kérelmét méltányolni. Az 1867. augusztus 16-i igazgatósági ülésen egyszerre két beadványt is tárgyaltak. Egyrészt a pesti tőzsde kérvényét a fiókdotáció felemelése iránt, amelyet a pesti bankfiók igazgatósága még azzal is megtoldott, hogy az egyes cégeknek adható hitelmaxiumum növelését is szorgalmazta. Másrészt a Credit-Anstalt pesti fiókja számára igényelt különhitelt (amilyen már Prágában és Brünnben rendelkezésére állt). A tőzsde elsősorban az őszi kereskedelmi idény várható szükségleteire hivatkozott, valamint arra,hogy a pesti nagymalmok „az összdotációnak csaknem a felét abszorbeálják”.36 A pesti kérvény 10 millióról szólt (eddig 4,5 millió állt rendelkezésre), amiből végül 7 milliót szavazott meg az igazgatóság. Ráadásul a PMKB 1864 óta élvezett 400 ezres külön keretét ezentúl beleszámolták a fiókdotációba. A CA viszont minden további nélkül megkapta az igényelt „separatcreditet”. Az egy cégnek a dotációból adható maximum ugyanekkor a korábbi 200 ezerről duplájára tágult.37 1 867. október 10-én pedig az éppen alakulóban levő Magyar Általános Hitelbank kért és befolyásos igazgatói (Wodianer és Schey) szavazástól való tartózkodása mellett is kapott 1,5 milliós elkülönített vissz- leszámítolási keretet.38 Amikor tehát a pesti fiók adatait vizsgáljuk a következő évek vitáinak érveiben, mindig tekintettel kell lennünk arra, hogy a tényleges leszámítolásban a Pesten székelő nagybankok különkerete is igénybe van véve. 1869 júniusában, amikor már 11 milliónál tartott a pesti fiók dotációja, a rendkívüli hitelekkel együtt az 35 HEGEDŰS, 1874. 26. 36 Archiv ONB, Akten für DFW, 1867/11. 3601-9839. A Pesti Áru- és Értéktőzsde Bizottmánya, 1867. aug. 7. 37 Archiv ONB, Protokoll No. 6218. 1867. augusztus 16. (A PMKB egyébként ntár szeptember 6-án visz- szakapta a külön hitelkeretet, amit ráadásul 600 ezerre emeltek.) 38 Uo. No.7692. 1867. október 10.
