Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
82 Reformálódó régi rendszerek összkeret már kb.16,5 millióra rúgott.39 A Bank tehát készségesen állt a megbízható és jövedelmező nagyobb partnerek rendelkezésére a felívelő konjunktúra első éveiben, a birodalom bármely részén is voltak ezek az üzletfelek. Tette ezt nem a magyar PM intervenciójára, hanem autonóm, profitelvü megfontolásból. Bankankét és bankviszály A kiegyezést követő években „nem volt élére állítva a bankkérdés”.40 Pontosabban szólva az alkudozások a két PM közötti átiratok és zárt ajtók mögötti tárgyalások formájában folytak, április és október között. A kérdés felvetésének alapja a Bank jövedelmezőségének helyreállítása miatt tervezett alaptőkeleszállítás, illetve a 80 milliós adósság ügyének kiegyezésbeni rendezetlensége volt. Ehhez csatolta a bankigazgatóság azt az igényét, hogy szabadalma Magyarországon immár törvényesen is fogadtassák el, amit az osztrák PM juttatott el magyar kollegájához. Mivel 7% osztalék alatt a szabadalom árának tekintett adósság kamatozóvá vált, ezért az új osztrák PM nemcsak a kamatfizetési kötelezettség forrásának eldugaszolásában, hanem a törlesztés legalább egy részének áthárításában is érdekelt volt. Ez adott alkalmat Lónyaynak a magyar álláspont kifejtésére. Eszerint „a nemzeti bank szabadalma Magyarországra semminemű kötelezettséget nem róhat, miután ezen szabadalom Magyarország beleegyezése és hozzájárulása nélkül adatott ki. Ennél fogva annak ügyeibe a magyar kormány beavatkozása nem lehet jogosult...” Emlékeztetett arra is, hogy a bankjegyek kényszerforgalmának fenntartását a kiegyezéskori megállapodásban feltételekhez kötötte (fiókállítás, dotációemelés), ezért az alaptőke tervezett leszállításához, és a 80 milliós adósságbani részt vállaláshoz nem tud hozzájárulni.41 Lónyay álláspontját április 8-i, május 25-i, június 22-i, augusztus 4-i és október 6-i jegyzékei természetesen nem változatlanul tükrözték. Jelentőséggel bírt, hogy 1868 július végén „személyes tárgyalásokon” az ONB kérésére Bécsben a Bankkal is egyeztette álláspontját. Majd amikor október 5-6- án Brestel Budára látogatott, a két PM megbeszélésén Lónyayt a Bank alkormányzója, 39 Uo. No. 3003. 1869. június 10. Ebben ekkor a MÁH 3, a CA pesti fiókja 2, az Angol-Magyar Bank 1,5, a PMKB 1, a Budai Kereskedelmi és Iparbank 0,6 millióval részesült. (Az 1867-69 közötti igazgatótanácsi ülések alapján összeállítva.) 40 Lónyay, 1875.211. 41 MOL PM Ein. K 255. 1180. cs. 116. 1868. május 25. Lónyay levele szerint a kormány megalakításakor csak azért tett ígéretet a kényszerforgalom fenntartására, „mert súlyosabb kötelezettségért a magyar törvényhozás előtt felelősséget vállalni nem akart”. Nem említi pontosan, hogy melyik megállapodásra gondol, de az 1867 tavaszi (bécsi) 18. pont nem tartalmazott ilyen kimondott feltételeket, így csakis a szeptemberi (vöslau-i) egyezmény 10. pontjáról lehet szó. Lónyay egyébként az alaptőke leszállítását nemcsak a magyarországi üzletek szűkítése miatt ellenezte, hanem az ércfedezet csökkenése miatt is aggódott.
