Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
76 Reformálódó régi rendszerek A tárgyalásokon Lónyay is felszólalt és - utólag visszatekintve immár érthetően - megindokolta a 66. § adott, úgy tűnik szándékosan homályos szövegezését. „A mi a pénzrendszer módosíthatására vonatkozó észrevételeket illeti, azoknak nézetem szerint szintén nincs oly nagy nyomatékük. Ha azon meggyőződésben volnánk, hogy a jelenlegi pénzrendszer tökéletes, akkor nem lenne szükséges ezen pont végén fölemlíteni azt, hogy ha az ország a vámszerződés tartama alatt időközben a pénzrendszert változtatni kívánná: azt a másik féllel egyetértőleg tehesse; miután azonban mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy a pénzrendszer, amely jellenleg Ausztriában létezik, a tökéletességnek nem a legfelsőbb fokán áll: nem czélszerű és nem kívánatos-e, hogy a pénzrendszert és pénzlábat a vámszerződés tartama alatt is, alkotmányos jogunk fenntartása mellett mindig megváltoztathassukl ... a hibás pénzrendszernek időközbeni megváltoztatása s módosítása is mindig csak a két minisztérium beleegyezésével előterjesztettjavaslatok alapján, az országgyűlés beleegyezésével történhetik.” (Kiemelések — K. Gy.)20 Míg az utolsó mondatban Lónyay (és Tisza is) az ország jogait értik, addig az nem kerül szóba, hogy itt a fogalmazás az eredeti (bécsi) kormánytervezet értelmében egyértelműen a (magyar jelző nélküli!) fejedelmi jogokra vonatkozott. Kiderül viszont Lónyay eredeti intenciója, miszerint bár „a vám- és kereskedelmi szövetség megkötése alkalmával a pénzrendszer és pénzláb fölött is szükséges leend” [...] „egyezkedés útján intézkedni”, az „így megállapított intézkedések” megváltoztatására „a vámszerződés tartama alatt is” lehetőség nyíljon. Lónyay mindenek előtt a valutarendezést tartotta szem előtt és azt nem akarta a kereskedelmi szerződési tárgyalásoktól függővé tenni. Arra azonban nem gondoltak (Deákkal) elég körültekintően, hogy a pénzrendszer tárgyalásának leválaszthatósága a többi közös érdekű ügyről lehetőséget teremt a bankkérdés politikai erőfitogtatásra való felhasználására. Az első kereskedelmi- és vámszerződéskor (1867. XVI. te.) „az ausztriai érték, mig törvényesen nem változtattatik, közös érték” maradt (XII. cikk), s az aranyérték behozatala még hosszú ideig csak kívánalomként szerepelt. A magyar kormány kinevezése és a kiegyezés megkötése után a jegybankügy szabályozása tehát a két PM egyezkedésére várt. Az első erre vonatkozó tárgyalásra 1867 márciusában, Bécsben került sor és szinte kizárólag a folyamatos ügyvitel érdekeit tartották szem előtt. A két PM közötti egyezményt március 8-án és 14-én is vitatta ill. elfogadta a minisztertanács és ennek 18. pontja már explicit módon szólt a jegybankügyről.21 A kifejezettség azonban nem jelentett világosságot, hiszen a pénzérték és rolt tárgyak fölött az egyezkedés nem sikerülne: az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja s minden jogai e részben is sértetlenek maradnak.” 20 Uo. 173. 21 LÓNYAY, 1875. 175-176. „A magyar országos PM addig, mig az országgyűlési bizottság munkálatának [értsd: 67-es bizottság - K. Gy.] értelmében a nemzeti bankkal szerződésileg megállapítandó intézkedések nem rendeztettek, sem közigazgatási, sem törvényhozási úton nem fogja megháborítani a nemzeti banknak most fennálló jogviszonyait. Ellenben a birodalmi PM addig is előfordulható és különösen
