Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867-1878) 71 sürgetve a pestieket a mihamarabbi követésre, „hogy a trieszti, prágai és pesti országos bankok alapszabályait egyszerre lehessen ő Felsége jóváhagyása elé terjeszteni”.3 Mire azonban 1857 elején a pesti tervezet elkészült, megtörtént a bécsi érmeegyezmény aláírása és a „bankjegykibocsátás decentralizációja” lekerült a napirendről. Bruck a Creditanstalt és az ONB kebelében frissiben felállított jelzálogosztály üzletkörébe ütközőnek találta a kidolgozott alapszabályokat. Valószínűleg az ONB maga sem lehetett túlzottan lelkes az ügyben, bár erre vonatkozó primer forrásutalást nem találtam.4 A PMKB közben mindenesetre nemcsak az országos bank alapítását, hanem a Credit- Anstalt pesti fiókjának átvételét is lekéste. A több-bankrendszer ezzel elég hosszú időre feledésbe merült. Kiegyezés-a jegybank nélkül Maga az ún. bankkérdés legközelebb a kiegyezési tárgyalások során került elő. Lónyay Menyhért, mint a megbeszéléseken „az anyagi érdekű ügyek” szakértője, majd a kiegyezés után az első magyar pénzügyminiszter, magát a bankszabadság hívének vallotta. Célja „a monarchia mindkét fele pénzügyeinek gyökeres orvoslása, az államháztartás egyensúlyának biztosítása által, mi együtt járt volna egy új pénzláb megállapításával, a valuta rendezésével, a bécsi nemzeti bank likvidációjával és a hitelintézményeknek hazánkban egy alkotandó törvény korlátái közt szabad fejlődésével”.5 Ő maga is „merésznek” tekintette tervét és ennek érvényesítése érdekében a tárgyalások során nem csak a birodalmi kormány képviselőivel, hanem a magyar 67-es bizottsággal és az abban helyet foglaló államférfiakkal is ütköztetni kellett véleményét. Lónyay 1866. augusztus végén, Andrássy oldalán vett részt azokon a bécsi megbeszéléseken, amelyek során az államminiszter Belcredi, a római követ Hübner, a konzervatív kormányférfiak közül pedig Majláth György kancellár és Sennyey tárnokmester lényegében arról szeretett volna meggyőződni, hogy megváltozott-e a magyar álláspont Königgratz után s az ún. 15-ös bizottság által kidolgozott, a közös ügyekre vonatkozó pontokat sikerül-e majd elfogadtatni a 67-es bizottsággal és az alakuló magyar ország- gyűléssel.6 Másfelől viszont az osztrák kormány ekkor hozta a magyarok tudomására, hogy milyen pontokat tart elfogadhatatlannak a magyar javaslatban. Mivel a bankügyét a 15-ös bizottság javaslata (amelynek tárgyalásai nem kaptak nyilvánosságot) érdem3 VARGHA, 1885. 59. és PÓLYA, 1892. 174. Utóbbi részletesen ismerteti a pesti kamarával együtt készített tervezetet is. 4 PÓLYA, 1892. 177. 5 LÓNYAY, 1875. 178. 6 A kérdésről alapvető KÓNYI, IV. 1903. 17-58. A törvényszöveg születésének mindmáig legjobb feldolgozása ZoLGER, 1911. Újabban az osztrák politika szempontjából világította meg a tárgyalásokat SOMOGYI, 1976. 125-129.
