Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - Hitelkonverziók. A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén
Hitelkonverziók. A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén 51 birtokosok fizetésére köteleztethevék [?], magokat a kitáblázás által biztosítva érezték, s semmi gondot sem fordítottak arra, hogy a kárfizetés esetére egymás irányában is biztosítást eszközöljenek, azért mit tudva a napkori ág, hova alább írott tartozand, a leg közelebbi üdőben a közös vagyonok osztálya alkalmával is, anélkül, hogy a kérdéses ügybeni egymás erányábani biztosításra, bár az akkor könnyen eszközölhető lett volna, tsak gondoltak volna is, a Család napkori ága szokott kultsa szerint meg osztozott, az illető atyafiak birtokaikat kezekhez vették, azok némelyike azt el is idegenítette, ezért bár bűn nélkül azon helyzetbejutott, hogy most már a követelések fizetésénél, nem tsak saját illetősége utáni terhet, de az ágakban vagyontalanokká lettekét is fizetni kénytelen, s ez büntetése az ág vigyázatlanságnak, mit előrei gondoskodásai [sic!] az közös javak osztálya alkalmával ki kerülni módgyában volt.”52 A választott bíróság 1867. július 30-i (!) meghallgatásán végül a Kállay Ubald meghatalmazottjaként megjelent Hrabovszky Rudolf ügyvéd pontosan összefoglalta az ügy buktatóit. Helyeselte, hogy szerinte azóta Kállay Emánuel „e sikamlós útról letérve, a compromissionális biztosabb utat választotta”. De a kérdések ettől nem fogytak el: A. Mekkora lehet a Reisner-féle ügyből számítandó pénzkövetelés? B. A kiindulópont egyedül az lehet, hogy kimutassák, hogy 1847-ben, a parciális aláírásakor ki mekkora birtokhányadot bírt! C. Az osztozkodási kulcs meghatározásakor le kell vonni azok részét, akik annak idején nem írták alá a Reisner féle szerződést (Kállay Ignácné jogán gróf Dessewffy és Kállay Benjámin számított ilyennek). Hrabovszky feltételezése szerint a főkötelezvényben szerepelt 144 063 magyar holdhoz képest ezt jeleníti meg a Nagy István ügyvéd által számított 95 389 holdat tételező adat. D. Végül, hiteles adatnak az fogadható el, amit a felek mindnyájan tudomásul vettek. Ilyen pedig csak három birtokrészre vonatkozva létezett, mégpedig a mezőtúri-, varsányi és kaszaperegi birtokokra vonatkozó osztály, ami ugyan csak 31519 holdat foglalt magában, de az arányok esetleg kiterjeszthetők a többi birtokra is.53 Pusztán a történet későbbi továbbszövése érdekében jegyezzük meg, hogy Kállay Istvánné, Kállay Béni édesanyja nevén az idézett és elfogadott osztálykulcs szerint Mezőtúron 52 MOL P 343 38. cs. 6. t. 166. T. választot[t] Bíróság! Aláíratlan. (Feltehetőleg ez Kállay Emánuel 1867. március 23-án kelt nyilatkozata.) 53 MOL P 343 38. cs. 5. t. 147-148. Választott bírósági jegyzőkönyv, NKálló, 1867. július 30. Hrabovszky egyébként konkrétan bemutatja képviseltje birtokait 1847-ben, s a zálogvisszaváltás, vétel által azóta bekövetkezett gyarapodást (ami miatt természetesen tiltakozott minden későbbi osztó kiszámítása ellen!). Kállay Ubald zálogvisszaváltásai és öröklései sorában említi az ügyvéd a kaszaperi birtokkal kapcsolatban, hogy az Kállay Péternél volt zálogban 4200 forint erejéig, amit Péter a házasságkötéskor Nelli (Cornélia) nevű leányára (Kállay Dienesnére) ruházott át, majd azt annak halála után Kállay Ubaldné, Kállay Péter első házasságból való legidősebb leánya, Amália örökölte 1855-ben. A mellékletbe bemásolt, Birin 1846. április 24-én kelt kötelezvényt természetesen hiába keressük a Szabolcs megyei hitelkönyvben, az legfeljebb Csanádban volt betáblázható. Uo. 153.
