Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Rendszerváltások: a 20. század második fele - Bankrendszer-váltás – a Külkerbank (MKB) nézőpontjából
392 Rendszerváltások: a 20. század második fele rom főosztályát a Magyar Nemzeti Banknak három bankká alakítottuk. Az egyik volt, aki az iparral foglalkozott, az lett a Hitelbank, másik, aki a mezőgazdasággal foglalkozott, az a Kereskedelmi Bank, és a harmadik, aki a tercier szektorral foglalkozott, az lett a Budapest Bank. És én mind a három helyre javasoltam egy vezetőt... Az egyik javaslatot elfogadták, Hegedűs Oszkár lett a Budapest Bank, a másik, a Kiss Pali, meg a Páles kapták a mezőgazdasági bankot, és a legnagyobb megdöbbenésemre és tiltakozásom ellenére a Soltész Laci helyett, aki lett volna a Hitelbank-főnök, és aki az én egyik helyettesem volt a Nemzeti Bankban, a Demján Sándort nevezték ki. És ez egy korszakváltás volt. A legnagyobb magyar bank élén egy nem ellenőrizhető személy. Biztos nagyon jól csinálja, de én az ő tevékenységéért nem vállalok semmiféle felelősséget, mert egész másképp gondolkodik, mint én... És akkor én írtam egy levelet, hogy köszönöm... Befejeztem. Ha én már nem tudom kontrollálni a döntéseket, nem vállalhatom a felelősséget se. És ebből aztán lettek is bajok, csomó baj, de hát azért megúsztak. ” Már maga a szándék, hogy a központi banki kontroll a bankreform vízválasztója lehet, sok mindent elárul mind Feketéről, mind a reform természetéről. Az is világos, hogy az ágazatonként szervezett kereskedelmi bankosítás nem mutatott igazán a verseny irányába. Ráadásul az alaptőkét igen eltérő nagyságrendben szabták meg, ez behatárolta a hitelkeretetek nagyságát is. Az ügyfelek bürokratikus szétosztása a szabad ügyfélválasztás megteremtése utáni időkre sem kecsegtetett spontán kiegyenlítődő esélyekkel.12 Kétségtelen viszont, hogy 1984-86-ra megérett a helyzet a politikai döntéshozatalra.13 De miről is szólt ez a politikai döntés? II. Ritkán szokás utalni arra, hogy az 1987-es bankreform - szándékai szerint - a VII. (ma már tudjuk: utolsó) ötéves terv (1986-1990) rendszermentő és -dinamizáló intézkedései sorába tartozott. Olyannyira, hogy az 1985 végén törvénybe iktatott tervbe is belefoglalták. Minden politikai szöveg a fokozatosságról és a folytonosságról szólt, több mint eufemisztikusan „a bankrendszer továbbfejlesztéséről”, ami a korábbi oda- és visszarendeződések „húzd meg ereszd meg”-ét vetítette előre. A versenykorlátozások része volt, hogy a „fordulónaptól” (1987. január 1-jétől) a bankok sem a lakossági aktív és passzív bankműveletek jogát (az az OTP-nél és a takarékszövetkezeteknél maradt)14, 12 Mindezt már a kortárs elemzők is pontosan látták: BOKROS, 1987. 20-32. 13 A politikai döntés megszületésének dokumentumait lásd SOÓS, 2000. 1449-1503. 14 Az MNB csak azzal a feltétellel volt hajlandó aláírni az MKB alapszabálymódosítását, hogy „az MKB a másik három kereskedelmi bankhoz hasonlóan... lakossági aktív és passzív bankműveleteket (hitelnyújtás, betétgyűjtés, számlavezetés stb.) a gyakorlatban nem folytat.” (MNB főosztályvezető, 1987. január 15.) Ezt a PM Állami Bankfelügyelet vezetőjének határozata utólag jóváhagyta (1987. április 27.). PM1 92 735/1987.
