Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - Hitelkonverziók. A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén
38 Reformálódó régi rendszerek vei.15 Az 1847. november 23-án tartott családi gyűlés jegyzőkönyve szerint azonban, ahol felolvasták az aláírt szerződés szövegét, különféle aggályok merültek fel: „Azon aggodalom fejlett ki, hogy az efféle magány szerződés a nagy kereskedő ház nem reméllem megbukása esetére a nemzetiségnek elegendő biztosítékot nem nyújtó, sőt az esetbe félni lehet, hogy az egy millió száz hatvan ezer pengő forintok biztosítására lekötött nemzetiségi javak mennyibe ezen öszveg azon javakra első helyre betáblázva leend, veszéjesztetve is lehetnek.”[sic!] Ezért aztán utasították a jogigazgatót, hogy biztosítékul a „szerződésnek a kormány általi helybe hagyását eszközöllye” [sic!].16 Ami azonban ennél is súlyosabban esett a latba, Kállay Miklós és Kállay Kálmán kijelentették, hogy „egyedül a közös nemzetiségi javaknak lekötésébe egyeznek bele, magányos birtokaikat oda nem értve”. S azt is kijelentették, „hogy ők a törlesztési költsön vételbe részt venni nem akarnak, nem csak sőt óvást tesznek; hogy az őket illető jószágra azon költsön be ne tábláztassék.”17 A kölcsön céljaként két igény fogalmazódott meg: az egyrészt a család „fekvő birtokai javítására” szolgált, másrészt a már-már áttekinthetetlenné terebélyesedett családi adósság konszolidációjára. Ahogy az egyik családtag a bíróság számára utólag megfogalmazta, „az azokon heverő adósságok fizetésére, semmítési úton, az az rész tőkék, és azoknak kamatjai fizetése által kölcsönt nyitni”.18 Egyszóval: adósságkonverzióra. Az iíjabbik Kállay Péter nem teljesen jószántából vállalkozott erre az adósságre- formátori szerepre. Apja, Kállay Péter senior (1764-1837), cs. és kir. kamarás mint a család feje és az orosi ágban a legidősebb tag a század elejétől a régi perek folytatójaként és új perek kezdeményezőjeként kiérdemelte a család renovátora címet.19 Nem kímélte sem magát, sem vagyonát, hogy újra emelkedő pályára hozza a nemzetséget. 1820 tavaszán minden ékesszólását latba vetve fordult a nemzetségi gyűléshez: „Vágynak ugyan minden Famíliáknak ’s voltak a’ miénknek is szerencsés, és szerencsétlen idő szakai, de fájdalommal kelletik megváltanom, hogy egykor egykor nem volt veszedelmessebb környülállásba Nemzetségünk mint most vagyon. Több Esztendők ólta Famíliánknak közönséges dolgai iránt tartatni szokott öszve Gyűléseink el 15 MOL P 343 38. cs. 5. t. A főkötvényre nyomtatott aláírók név szerint: Kállay Kristóf kamarás, Kállay Leopold (elhalt bátyja, Dániel gyermekei nevében is), Kállay Rudolf, Kállay Menyhért, Kállay Jenő, Kállay Emánuel, Kállay Tamás, Kállay Achatius (Ákos), Kállay György, Kállay Enok, Kállay Tivadar, Kállay Gusztáv, Kállay Gáspár, Kállay Ferenc, Kállay Bertalan, Ferenczy Alajos mint ifjabb Kállay Ferenc özvegyének meghatalmazottja, Kállay Miklós, Kállay Ubald és Kállay Gyula (Imre és Ignác nevében is). 16 MOL P 343 39. cs. 7. t. 135. Az 1847. november 23-i családi ülés jegyzőkönyve. 17 Uo. Nyilván erre az ülésre gondolt Takács Péter, amikor így fogalmazott: a kölcsön ügyével foglalkozó családi gyűlés „olyan perpatvart támasztott aztán, amelyhez viszonyítva egy orkán is gyenge szellősu- sogásnak tűnik”. TAKÁCS, é. n. 67. Végül Kállay Miklós neve mégiscsak felbukkant az aláírók között. Szerintünk az ügy mögött mélyebb és korhoz kötött általános problémák is meghúzódtak. 18 MOL P 343 38. cs. 5. t. 53. Kállay Manó - Megyei törvényszék é. n. 19 Magyar nemzetségi zsebkönyv, 1905. 306-323; LAKATOS, 2002. 267-281; uő: A Kállay-család genealógiája a 18. századtól. A napkori és orosi főágak, é. n. SZSZBML Adattár, L. sz. 653.
