Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - Hitelkonverziók. A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén
Hitelkonverziók. A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén 39 múltak. - Köz Tanátskozásaink megszűntek, sem Rend sem Bizodalom sem egyet értés nincsen közöttünk. Ne hogy irigyeink az alkalmatosságot használlyák, Famíliám köz boldogulásáért magamat egészszen feláldozzam és a’ nélkül, hogy a jelenvaló napig kedves Atyámfiainak Alkalmatlanságára vagy terhére lettem volna, minden Törvényes ügyeinket és Tabularis pereinket a’ Túri Urbarialis perrel együtt saját kölcségemmel folytattam.’’[sic!]20 Önzetlen felajánlása ellenében azonban ekkortól elvárta, hogy immár a családtagok is járuljanak hozzá a költségekhez. S arra az esetre, ha valaki nem akart vagy éppen nem tudott erre áldozni, a visszaszerzett közös javakon való közös gazdálkodás jövedelemét kívánta erre a célra igénybe venni. Ifjabb Pétert a történetírás az 1836-os véres szabolcsi alispánválasztás szereplőjeként ismeri, ahol a választást megnyerte ugyan, magát viszont csak sebes meneküléssel sikerült az elveszejtéstől megóvnia.21 Apja halála után a szintén kamarás legidősebb fiúnak nemcsak a nemzetségért vállalt ősi terhek gondozását, mondhatjuk, az atyai áldozatot kellett magára vállalnia. A végrendelet a fiúkat (illetve a fiági fiúunokákat), akiknek a birtok jutott, arra kötelezte, hogy amíg a három leánynak egyenként 40 000 rénes forintot pengő pénzben ki nem fizetnek, ennek fedezésére osztatlan közös gazdálkodásban kell, hogy maradjanak.22 Több mint egy évtized elteltével sem sikerült azonban Péternek az 570 621 váltóforint „ősi terhet” apasztania, sőt, mint a vagyon- gondnokságból őt elmozdítani kérő unokaöcs állította, az adósságot „159 603 vft 39 xr-al [krajcárral] szaporította”.23 Kállay Péter tehát nem egyszerűen az atyai küldetés elvárásainak igyekezett megfelelni, hanem, fogalmazzunk így, helyzetbe is hozta magát. S most nem is annyira a három feleség közül kettőtől származó 12 gyermekre gondolunk, hanem arra, hogy az általunk vizsgált szabolcsi Hitelkönyvben hol a saját, hol a szintén korán elhalt második feleséggel, Márkus Jozefával közösen, hol mint „apja tömege gondnoka” egyre nagyobb betáblázott követelésekkel bukkant elő. Ragadjunk ki egyetlen példát: a már említett nyíregyházi kölcsönöket. A tranzakció itt sem kölcsönnel kezdődött, hanem azzal, hogy a rászakadt terhek fedezésére rögtön apja halála után 1837 szeptemberében Kállay Péter hat évre bérbe adta a tulajdonképpen Nagykálló határában fekvő császárszállási pusztát Nyíregyháza városának.24 Még a bérlet lejárta előtt, 1841 augusztusában újabb hat évre meghosszabbították az árendát, s ehhez kapcsolódva 1842-ben három részletben 55 800 forint kölcsönt is vett fel a vá20 SZSZBML XIII. 7. Kállay-család levéltára, 1. d. 16v. Kállay Péter [senior] Tekintetes Familia Kedves atyámfiai! NKálló, 1820. április 5. 21 KOSSUTH, 1966. 643-646. (1836. június 15.) 22 SZSZBML IV. B. 154. 4. d. Testamentum (másolat) Pest, 1837. április 21. Kállay Péter, Majthényi Lucia. A féleség 1853-ban hunytéi. A családi birtokviszonyokról és pereskedésekről lásd KÖVÉR, 2009. 23 SZSZBML IV. B. 154. 4. d. Keresetlevél, Kállay Ákos, Nagykálló, 1852. július 4. 24 HENZSEL, 1999.