Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - Hitelkonverziók. A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén
34 Reformálódó régi rendszerek Szabolcs megyei betáblázások Sulyok Dániel, Szabolcs megye helyettes jegyzője és levéltárnoka 1847-ben név szerinti lajstromot készített az 1824 óta vezetett megyei betáblázási könyvekből, és azokat a közgyűlési jegyzőkönyvekkel is összevetette.5 A bőrkötéses súlyos kötetek nem ismeretlenek a történetírás számára. A vármegye második világháborús levéltárnoka már közölte belőle az Apagyi és Kállay családoknak zsidó hitelezők által nyújtott kölcsönök listáját.6 A publikált adatok forrásértékét azonban — a korszak militáns antiszemita hangvételen túl - nagyban csökkenti az is, hogy a szerző a közölt betáblázott kölcsönök értékét egyszerűen forintban összesítette, akkor is, ha az eredeti forrás megadta, hogy a hitelt pengőforintban vették fel, s akkor is, ha a kölcsön egyértelműen váltóforintban szerepelt. A családok hitelállományára vonatkozó összesítés tehát számszakilag nyilvánvalóan használhatatlan. Mindezek ellenére innen merítettük az ötletet, hogy a Kállay-család hitelviszonyaira vonatkozó áttekintésünknek ez a Hitelkönyv legyen a kiinduló pontja. A Lajstromkönyvhöz ráadásul csatlakozik a betáblázott hitelekre vonatkozójegyzőkönyvek másolati gyűjteménye is, ami további részletekbe menő kutatásokhoz nyújthat teret. A betáblázásokra vonatkozó irodalomból ismert, hogy az intabulációs könyvekben nyilvántartott hitelek nem teszik ki az összes hitelforgalmat, s hogy a hitelnyújtás és a betáblázás terminusa nem esik egybe, bár az utóbbival kapcsolatban a 19. század első felét tárgyaló irodalom szűkülő időrésről tudósít.7 A kitáblázások betáblázásokhoz viszonyított elmaradásából pedig az eladósodottság fokozódására szokás következtetni.8 Arról azonban kevéssé esik szó, hogy a betáblázások ilyen lajstromos kimutatása nem számol az adósságkonverzióval, vagyis hogy egy-egy adósságtétel - megújítása után visszatérő módon - többszörösen, halmozottan is szerepelhet az összesítésben. Ebben az értelemben az intabuláció nem az adósságállomány, hanem az adósságfolyam korlátozott nyilvántartása. Rendkívül ritkán fordulnak elő olyan családi adósságkimutatások, amelyek egy időmetszetben a család összes fennálló tartozását összesítették.9 Ilyenkor viszont természetesen a közben törlesztett kölcsönök hiányoznak. 5 SZSZBML IV. A. 1. h. Nemesi Közgyűlés iratai, Intabulationes. 1382. k. 6 VÁCZ, 1944. 39-42. A szerző nem tudatja, hogy mi alapján azonosította a zsidó hitelezőket. 7 Grünwald, 1927; UNGAR, 1935; VARGA, 1958; GlÓSZ, 1992. Legújabban: Bácskai, 2010; SOMORJAI, 2010. 8 Már Ungár igyekezett az eladósodást a betáblázások és kitáblázások különbözeiéként kimutatni. UNGÁR, 1935. 53; Glósz a különbözetből egyenesen nettó adósságot számol: GLÓSZ, 1991. 41^13. 9 SZABAD, 1957. 472-502; SPIRA, 1973. 151-172.
