Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - Hitelkonverziók. A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén
Hitelkonverziók. A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén 35 1. táblázat A Kállay-család be- és kitáblázott adósságai Szabolcs megyében (1824-1849) pengő forintra átszámítva* 1824-1829 1830-1834 1835-1839 1840-1844 1844-1849 A B A B A B A B A B Betáblázás 30 907 27 207 44 200 42 400 114 333 99 291 287 167 227 896 1 767 101 1 725 023 Kitáblázás 8 000 8 000 19 564 12 664 24 066 12 324 172 596 164 616 * A váltóforintot 2:5 arányban (azaz 0,4-es szorzóval) számítottuk át ezüstpénzre (pengő ft). Az elvétve előforduló aranypénzt körmöci aranynak tekintettük és 4,5-es szorzóval konvertáltuk. Ahol nem szerepelt a forint mellett, hogy milyen, ott kétféle számítást végeztünk. A oszlop: 1 ft = 1 pengő ft; B oszlop: 1 ft = 1 váltó ft (amit aztán természetesen ismét pengő pénzre váltottunk). Forrás: SZSZBML IV. A. 1. h. 1382. k. A lajstromban 1824-1829 között mindössze 9 betáblázási tétel szerepel a Kállay- családra vonatkozóan (kitáblázás pedig egy sem). Az 1826 és 1828 közötti évekre egyáltalán nem jutott betáblázás, ezért az összesítésben elsősorban a harmincas-negyvenes évtizedekre, politikatörténeti fogalommal élve a reformkorra érdemes koncentrálnunk. A Kállay-család szabolcsi be- és kitáblázásaira vonatkozó 1. táblázatban először az A és B oszlopok összehasonlítását (a közelebbi specifikáció nélkül csak forint néven megadott tételek különböző átszámításait) érdemes szemügyre vennünk. Ebből ugyanis az derül ki, hogy a kétféle átszámítás hatása leginkább a harmincas évek második felében és a negyvenes évek első felében okoz komolyabb eltérést. S ez nemcsak a betáblá- zásokra, hanem a kitáblázásokra is igaz. Ebben az időszakban volt tehát a gyakorlatban a legnagyobb tétje annak, hogy a hitelszerződésben felvett forintösszeget milyen pénznemben kellett/lehetett visszafizetni. S hogy egyértelműen ki volt-e kötve az eredeti okmányban, hogy melyik pénznemre szól. Az is érdekes megfigyelésekre adhat alapot, ha a kitáblázásokat nem az adott időszak, hanem az előző öt év betáblázásaihoz viszonyítjuk. A szabolcsi Kállay-betáblázások „elszabadulása” ugyanis az 1840-es évek második felében következett be, s ehhez képest valóban elenyésző az erre a periódusra eső kitáblázás. Más látószöget tár azonban fel, ha az 1845-1849 közötti kitáblázásokat az 1840-1844 közötti betáblázásokhoz mérjük, akkor sokkal kedvezőbb az arány. S ez nem is véletlen, hiszen jelzi, hogy a növekvő hitelfelvétel milyen komoly mértékben szolgálta a korábbi kölcsönök törlesztését. Végül, de nem utolsó sorban fontos megemlítenünk, hogy az 1845-1849 közötti betáblázások súlypontja 1847-1848-ra esett. De indokolatlan lenne ezt a csúcsosodást a forradalom nyakába varrni, hiszen a betáblázások kulminálódása egyértelműen az 1847. november-1848. januári tetőpont köré rendeződött. Ebben a Kállay-család alább
