Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A Rothschild-konzorcium, a Magyar Általános Hitelbank és a magyar államadósság (1873–1914)
A Rothschild-konzorcium, a Magyar Általános Hitelbank... 339 latba, azonban mindenképpen egy új típusú állam-állambankár viszony elmélyítésére tett kísérletként foghatjuk fel. 3. A konzorciális partnerek és az államkormányzat szerződései Azt a konzorciumot, amelyről ez az írás szól, Németországban eredetileg „porosz”, a Monarchiában „osztrák” vagy „magyar” konzorciumként emlegették, attól függően, hogy melyik kormánynak nyújtottak kölcsönöket. Pedig csak látszólag van szó ugyanarról a képződményről. Az ún. „porosz csoport” gyökerei 1859-re nyúltak vissza, amikor különböző német bankok együttműködésre léptek, de akkor még a Rothschildok nélkül. Az „osztrák konzorcium” kialakulása az 1864-es 70 millió forintos ezüstköl- csönkor vette kezdetét, amelyben a berlini Disconto-Gesellschaft (a továbbiakban DG), az abban részes német bankok feje egyharmados arányhoz jutott.”11 Az „osztrák konzorcium” másik tengelyében az osztrák Creditanstalt állt, amely a bécsi Rothschild ház mellett két további bécsi bankárral, M. Wodianerrel és S. Sinával szövetkezett.12 A magyar állam a kiegyezés után első kölcsöneit nem ezzel a konzorciummal kötötte, de 1873-tól - néhány kísérletet leszámítva - nagy kölcsöneit mindig ennek a konzorciumnak a révén vette fel, váltotta be, vagy éppen konvertálta.13 A magyar kibocsátásokon kívül, az osztrák és német tranzakciókban is - részben a kartellszerződésből kifolyólag, részben alkalomról alkalomra konzorciális megállapodások alapján - részes lett a Magyar Általános Hitelbank is. A konzorcium fura szerzet: eseti megállapodást jelent, nem érinti a résztvevők vállalati önállóságát, sőt - ahogy a szerződés szövege mindig kiköti — a partnerek „szolidaritás”, azaz kölcsönös felelősségvállalás nélkül vesznek benne részt. Az üzlet lebonyolításának időtartamára szól, mégis, csak a Rothschild-Creditanstalt-Disconto Gesellschaft „osztrák-magyar” konzorciumát nézve meglehetősen időtálló képződménynek tűnik. A cégek és piacok közötti térben uralkodó bizonytalansághoz igyekeztek általa a résztvevők rugalmasan alkalmazkodni. A Rothschild bankházak már önmagukban is ilyen nemzetközi kooperációt valósítottak meg, de egy családon belül. Ennek megfelelően a konzorciumban gyakran előfordult, hogy az üzletben résztvevő Rothschild házak közül formálisan a szerződében csak egy, vagy kettő neve szerepelt. Legtöbbször a bécsi és frankfurti (az utóbbi 1900-as megszűnéséig). 1870 után a párizsi cég még egy ideig mindenféle üzlettől tartózkodott, London pedig mindig megválogatta, hogy beszáll-e (az 1873—1874-es kincstári utalványoknál, illetve az 1881-es aranyjáradék-konverziónál komoly szerepet vállalt). A 20. század elején azonban már csak a bécsi S. M. v. Rothschild jelent meg szerződő fél11 Die Disconto-Gesellschaft, 1901.47^18. 12 MÄRZ, 1968. Sináról újabban LANIER, 1998. 13 Érdemes megjegyeznünk, hogy a bécsi S. M. Rothschild ház a Wiener Bankverein vezetése alatt más konzorciumi tagokkal (a Nierösterreichische Escompte-Gesellschaft és a Bodencreditanstalt) már az 1870-es magyar nyereménykötvény-kibocsátásban is részes volt. Ebben a szindikátusban azonban sem a Creditanstalt, sem a Hitelbank nem játszott szerepet. Lásd A sorsjáték, [1943] 168-195.
