Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A Rothschild-konzorcium, a Magyar Általános Hitelbank és a magyar államadósság (1873–1914)
A Rothschild-konzorcium, a Magyar Általános Hitelbank... 337 2. Az úgynevezett állambankári szerződések Míg a Hitelbank és a Creditanstalt üzletpartneri viszonyában fokozatos távolodást figyelhettünk meg, a Hitelbank és a Pénzügyminisztérium között egy mind tartósabb és szorosabbá váló szerződéses viszonyról számolhatunk be. A Pénzügyminisztérium és a Hitelbank között az első szerződés megkötésére „értékpapírok, váltók, vertpénzek bizományos eladására bel- és külföldön” 1873. július 29-én került sor. A szerződés 1874. december végéig terjedt. A megállapodás értelmében a Hitelbank folyószámlát nyitott a kincstár számára a tranzakciók lebonyolítására, amelyen tartozáskor az Osztrák Nemzeti Bank pesti fiókjánál 1%-kal magasabb, követeléskor pedig 1%-kal alacsonyabb kamatot számított fel. A követelések és tartozások egyenlege nem haladhatta meg az 1 millió forintot, s az elszámolást legkésőbb félévenként meg kellett ejteni. A bankot az üzlet után Vs% jutalék illette, s a díjak és illetékek a kincstárt terhelték.10 A mindössze két oldalas szerződést változatlan tartalommal évről évre meghosz- szabbították egészen 1886 végéig. 1886 végén először csak a jutalék változott 1/10%- ra, majd 1888 végén tartalmilag a két fél több ponton módosult egyezséget kötött. 1886 és 1888 között a szerződés szövege is egyre hosszabb, az egyes pontokat részleteiben szabályozó lett. Ettől kezdve minden egyes ügyletnek külön folyószámlát nyitottak, bekerült a szerződésbe a budapesti tőzsdén szokásos alkuszdíj, de változatlanul maradt az Osztrák-Magyar Bankhoz képest ±l%-nyi kamat, s a maximum 1 millió forintos folyószámla-egyenleg. Hogy a szerződés tartalmi módosítása szorosan összefüggött az állampapírok konverziójával, arra több momentum is utalt. Ilyen volt többek között a 4-6. pont, amely a „beváltási javadalmazások szétosztását”, a Javadalmazások áthelyezésének szükségességét” illette. Gyökeresen új mozzanat volt a szerződésben a 7. pont, amely egyfelől 1 millió forintos hitelkeretet nyitott a PM számára (2 napi előzetes értesítésre volt köteles az összeget folyósítani), ugyanakkor a Hitelbank köteles volt a PM-től, annak kívánságára „1 millió forint erejéig terjedő összeget kamatoztatás végett, nyolc napi felmondásra átvenni.” Ezekre is érvényes volt az O-MB-nál szokásos rátánál, kölcsönnél 1%-kal magasabb, betétnél 1%-kal alacsonyabb kamatláb. Új mozzanat volt, hogy ezúttal nem szabták meg a szerződés egy éves lejártát, hanem kölcsönösen fél évnyi előzetes felmondást kötöttek ki. Érdemi szerződésmódosításra legközelebb 1901-ben került sor. Egyrészt a szerződés csupán már „a külföldi piacokra szóló váltók kivételével mindennemű értékpapírok bizományi eladására és vételére” vonatkozott. A valutareform, a forintról a koronára való áttérés után az érmeüzlet és a devizaügyek kikerültek az állambankári szerződés kompetenciájából. Új elem volt viszont a rövidlejáratú hitelüzlet kiterjesztése: egyfelől a korábban 1 millió forintos hitel és betét négyszeresére, 8 millió koronára növekedett 10 A szerződések szövege a Magyar Általános Hitelbank archívumában maradt fenn. MOL Z 51 MÁH titkárság, 56. cs. 832. t.
