Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A Rothschild-konzorcium, a Magyar Általános Hitelbank és a magyar államadósság (1873–1914)
336 Nemzetközi hálózatok benne maradt a testületben. Viszont Pallavicini Ede, a Hitelbank vezérigazgatója 1890- től maga is igazgatótanácsosként bukkant fel a Creditanstalt megfelelő grémiumában.5 Öt évvel később a participációs kötelezettséget módosították: a CA és a MÁH is csak másfél milliós (tehát ugyanannyi!) nettó saját részesedés esetén volt köteles a másikat üzleti porcióhoz juttatni, akkor viszont 3:10 arányban, természetesen a CA javára. A folyó üzletben immár 3 millió forintra emelkedett a jegybanki kamatlábon igénybe vehető felső határ, miközben a továbbra is két és fél milliós elfogadványi hitelkereten belül az üzlet províziómentessé vált. Legközelebb 1900 elején került sor a CA-val fennálló szerződés módosítására, ezt ráadásul már a folyó esztendőre, tehát 1900-ra is kiterjesztették. A szerződésmódosítás legfőbb hozadékaként - „az összes többi kölcsönösen megállapított szerződésszerű határozmányoknak fentartása mellett” - a „százalékos részesítés teljesen elejtetett s e helyett egy ... a bécsi hitelintézetnek a folyó üzlet ellátásáért fizetendő megfelelő jutalékátalány lett megállapítva.”6 7 Megszűnt tehát a CA — ekkor már csak 25%-os - nyereségrészesedése. A fizetendő jutalékátalányt (amelynek összege 1900-ra 340 000 K-ban lett megállapítva) az Osztrák Hitelintézet egyfajta kártalanításként interpretálta, s az egész szerződés kapcsán azt hangsúlyozta, hogy ezáltal sikerült „az immár három évtizede fennálló bensőséges üzleti kapcsolatokat a két bank között 1905 végéig biztosítani”.8 Nem maradt változatlan az egyéb üzletek szabályozása sem: a kötelezően vállalt participáció kimondottan már csak az „állami és fix kamatozású üzletekre” vonatkozott, s a változatlan maximummal (3 millió frt = 6 millió K) szereplő nyílt folyószámlahitelkeret csak 4 millió koronáig volt jegybanki kamatlábon garantált, további igénybevétel esetén azon felül még '/2% kamatot kellett érte fizetni. Ez a szerződés - mint említettük - további öt évig állt fenn, s a „szerződés megváltoztatása és egyidejű meghosszabbítása” iránti tárgyalások hosszasan folytak, míg végül a bank szervezetének átalakítása után, 1905 második felében eredménnyel jártak. Továbbra is maradtak azonban olyan pontok, amelyeket ez a módosítás sem érintett.9 Csökkent a fizetendő éves átalány összege, nőtt viszont a befektetésekben való részesedés. Amint az előbbiekből látható volt, a folytonosan változó kartellszerződés mindinkább a befektetésekben történő participációra és a folyó üzletre korlátozódott, ebben az értelemben az érdemi változást először a 3 milliós tőkebetét visszafizetése (1891), majd a bank- és áruosztályból való nyereség-/veszteségrészesedés megszűnése, és éves átalányösszeggel való felváltása jelentette. 6 Compass Leonhardt, 1892. 81. 7 Az igazgatóság jelentése a napirend 6. pontjához. A MÁH igazgatóságának üzleti jelentése az 1899. január 1.-december 31. közötti üzletév eredményeiről az 1900. március 19-i közgyűlésnek. 8 Compass Leonhardt, 1901. Bd. I. 23. 9 MOL Z 50. 14. cs. 4, t. MÁH Igazgatóság. (1905. augusztus 2.)
