Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A brit tőkepiac és Magyarország: az Angol–Magyar Bank (1868–1879)
A brit tőkepiac és Magyarország: az Angol-Magyar Bank (1868-1879) 281 „független volt az ezüst törvényes értékétől”.17 Nyilvános aláírásra a részvényeknek csak 30%-át (15 000 db-ot az 50 000-ből) bocsátották, a többi a nyilvánosság kizárásával, magánúton talált előzetesen gazdára. A részvények elhelyezése az egyik legbizalmasabb művelet a gründolásban, így ismereteink is elég hézagosak az alapításkori részvény megoszlásokról. Amit biztosan tudunk, hogy a nyilvános aláírásra 1868. február 10-én bocsátott részt messze felüljegyezték. Hivatalos értesítés szerint 826 050 folyamodás érkezett Pesten, Londonban és Bécsben, így aztán arányosan redukálva osztották szét „árfolyam szerint Londonra számított £ 8 befizetése után” az ideiglenes elismervényeket (20 részvény aláírásáig 1/4 részvényt adtak, 40-ig 1/2-et stb.)18 Ismét más forrásból arról is tudomásunk van, hogy Pesten (a jegyzőhelynek kijelölt Kereskedelmi Banknál) 23 220 db-ot írtak alá, ami az összes folyamodásnak mindössze 2,8%-a,19 viszont önmagában is felülmúlta a nyilvános aláírásra bocsátott 15 000 darabot. A korabeli sajtóban előzetesen arról is szivárogtattak ki híreket, hogy miként tervezik a nem nyilvános szétosztásra szánt részvények elhelyezését. Az így nyerhető információk egymásnak ellentmondóak. Egy színvonalas magyar közgazdasági hetilap londoni levelezője úgy értesült, „hogy az alaptőkéből Angolországban csak 100 000 £st (10%) s mégpedig nagyobb részben magánúton iratik alá, a többi Bécsben és Pesten...”20 A The Times bécsi tudósítójának viszont az volt az értesülése, hogy a gründolók 600 000 £-ot Angliában és 400 000-et Pesten kívánnak aláíratni.21 Ezekben az előzetes információkban talán az a legkülönösebb, hogy mindenki úgy tudja, hogy másutt lesz az aláírók döntő többsége: a bécsi tudósító szerint Angliában, a londoni szerint Bécsben és Pesten. A The Times bécsi tudósítóját is nyilván úgy kell értenünk, hogy az angliai aláírók közé keverte a bécsi leendő részvényeseket. (Az alapító Angol-Osztrák Bank mégis egy bécsi bank volt.) A valószínűsíthető megoszlás a sajtóközlemények alapján: London 20%, Bécs 40% és Pest 40%. A nem éppen ellentmondásmentes adatok birtokában sem árt némi - további - óvatosság. A befizetések ugyanis „Londonban készpénzül, Pesten és Bécsben Londonra látra szóló” váltókkal történtek. A magyar kereskedelem struktúrájának ismeretében ez egyrészt azt jelenti, hogy mivel Londonra szóló váltó bécsi kibocsátvánnyal sokkal könnyebben volt megszerezhető, a pesti kereskedők (sőt, az arisztokrácia) nem elhanyagolható része Bécsben írt alá. Másrészt a nyilvános londoni aláírások száma sem lehetett túl magas a készpénzfizetés miatt. Mind Londonban, mind Pesten a magánúton előzetesen részesedők aránya (az alapító Wahrmcmn és fia és a Schosberger S. W. és 17 JANKOVICH, 1899. 463. 18 PN 1868. február 26. 19 PÓLYA, 1892. 201. 20 MÁÉ. 1867. szeptember 1. 21 The Times 1867. július 31. 12.
