Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bankház-és bankárbiográfiák - Bankárok és bürokraták: A Magyar Általános Hitelbank igazgatósági tanácsa és igazgatósága (1876–1905)
224 Bankház- és bankárbiográfiák valamint a bécsi CA igazgatóival, így került javaslatba a közgyűlés számára Kornfeld Zsigmond neve. Kornfeld ekkor a CA prágai fiókjának helyettes vezetője volt, eddigi főnökei melegen ajánlották, s a MÁH igazgatótanácsának februári ülésén a CA-t képviselő Weiss Károly igazgató tanácsos „különösen dícsérőleg nyilatkozott Kornfeld úrnak az üzletben jártassága, ismeretei és jelleme iránt”. Ennyi pozitív vélemény után nemigen lehetett kétséges a közgyűlési választás eredménye, az igazgatótanács azonban nem mulasztotta el azon óhaját kifejezésre juttatni, miszerint „Kornfeld Zsigmond úr a szolgálat érdekében hazai nyelvünket mielébb elsajátítani törekedjék.”14 Vajon mi volt az a momentum, amellyel az akkor 26 éves csehországi izraelita fiatalember elnyerte a CA (és a bécsi Rothschildok) támogatását? Kornfeld „felkért” életrajzírója elsősorban az ifjú bankár szellemi kiválóságával, nemzetközi tapasztalataival (Bécs, Berlin, Párizs) és magabízásával magyarázta a kiválasztást. Ugyanakkor azt sem mulasztotta el megemlíteni, hogy a szeszfőző apa elszegényedése miatt a fiú még a gimnáziumot sem fejezhette be.15 Kornfeld egyik intern kortárs biográfiájából azonban tudjuk, hogy a bizalom alapja sokkal prózaibb: az ifjú Zsigmond akkor került a CA prágai fiókjának helyettesi székébe, amikor 1876-ban „egy ott előfordult nagyobb sikkasztási ügy következtében válság állott be”.16 A bankvezéreknek ebben a generációjában láthatóan nem az iskolai végzettség, hanem a megszerzett nemzetközi tapasztalat birtokában a válságos helyzetek szanálására való operatív rátermettség lehetett a kinevezés döntő tényezője. A MÁH iratanyaga nem tud válságról, bár az 1875-ös igazgatóleváltás emléke valószínűleg nem múlhatott el nyomtalanul. Mégsem erre hivatkozva, hanem egy jövendő expanzió előkészületei miatt ítélték szükségesnek a menedzsment megerősítését. Érdemes megemlíteni, hogy Kornfeld Budapestre hozatala érdekében ugyanazt a fizetést szavazták meg neki, mint amit a helyben már évek óta igazgatói posztot betöltő Frank és Mauthner kapott (8000 frt + 2000 fit lakpénz).17 Közvetlenül Weninger halála után, annak mintegy „örökségéhez” tartozott még a Bank vezérigazgatójaként, más vállalatoknál viselt igazgatótanácsi tagságainak újraelosztása: a Szegedi Légszeszgyár Rt. helyét (és osztalékát) Mauthner igazgató, a Szálloda 14 MOL Z 50 7. k. 3. t. (1878. február 18.) 15 RADNÓTI, Kornfeld, [1932] 9-10. Kornfeld életpályájára legújabban lásd HALMOS, Kornfeld, 2004. 154-166. 16 MOL PM K 255 1889 - 8 - 3807. 316. cs. (Kornfeld Zsigmond előterjesztése III. oszt. Vaskorona- ren dre.) 17 Kornfeld életrajzírója mellesleg úgy tudta, hogy Kornfeld előzetesen tájékozódott Budapesten, és ugyan igyekeztek eltanácsolni innen, mégis vállalta a megbízatást. RADNÓTI, Kornfeld, [1932] 10. Csaknem egy évtized múlva Kornfeld járandóságai a következőképpen alakultak: az akkor 4000 forintot kitevő személyes pótlékából 2000-et az alapfizetéséhez csaptak, ami így 10 000 frt-ra emelkedett. 2000-2000 frt maradt a személyes pótléka, valamint a lakbérpótléka. Ehhez jött még 20% részesedés az igazgatósági jutalékból. MOLZ 50 9. cs. 3. t. Igazgatótanács, 1887. december 13.
