Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bankház-és bankárbiográfiák - Bankárok és bürokraták: A Magyar Általános Hitelbank igazgatósági tanácsa és igazgatósága (1876–1905)
222 Bankház- és bankárbiográfiák Pesten látta meg a napvilágot. A pesti piarista gimnáziumban négy grammatikai és két humanista osztály elvégzése után a József ipartanodában fejezte be tanulmányait, majd — már akkoriban is rendhagyó módon-nagyjából párhuzamosan szerzett Bécsben reáliskolai tanári és Pesten, a céhes normák szerint, kőműves szakképesítést. Tanított a Kereskedelmi Akadémián, osztályvezető volt az Első Magyar Általános Biztosítónál, miniszteri tanácsos lett az újonnan alakult magyar Pénzügyminisztériumban, minisztériumi osztályfőnök a közös Pénzügyminisztériumban, majd miután nem ő lett a megalakuló Számvevőszék elnöke, elfogadta a MÁH igazgatói (vezérigazgatói) székét. E pozícióba Csengery Antal javasolta, aki 1873-ig maga is kormányzótanácsosa volt a Banknak. Közben könyvviteli, statisztikai és politikai számtani munkáiért az MTA levelező tagjává választották. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter bukása után, 1873- ban módja lett volna visszatérni a pénzügyi adminisztráció csúcsára, de a felkínált pénzügyminiszteri állást figyelemreméltó indoklással hárította el: „Én, úgymond, nem bírok vagyonnal és ha rá szánnám is magamat a nehéz munkára és valóban áldozatra, de fel nem nevelt gyermekeimet, nőmet tekintet nélkül nem hagyhatom. Mert tudom, hogy oly elemek közt, a minőkből jelenleg képviselőházunk legnagyobb része áll, én a hízelgéshez nem értvén, sokáig nem ülnék a bársonyszéken. Ez egy. De meglehet még az is, hogy épen akkor volnék kénytelen - menni, mielőtt még a pénzügyek rendezését a magam eszméim szerint bevégeztem volna, utódom pedig más nézettől indulván ki, a zavar csak fokozódnék, és én volnék azután a balul informált közönség előtt a bűnbak, kire ez mások hibáit rakná. így tehát az ajánlatot nem egyedül családom, de a közjó érdekében is vissza kellett utasítanom.”9 Az igazgatótanács és az igazgatóság viszonyára talán célszerű az amúgy állambankári tisztet is betöltő, kölcsönkonzorciumi tagságot viselő Hitelbank esetében a vitathatatlanul stratégiai kérdésnek tekinthető államkölcsönüzleteket szemügyre venni. A kialakult gyakorlat szerint államkölcsönüzlet megkötésekor a vezérigazgató tárgyalt (a konzorciummal, a pénzügyminiszterrel), de felhatalmazást (és jóváhagyást) kért az igazgatótanácstól és jelentett is neki a tárgyalások állásáról. Aligha lehetett véletlen, hogy erre a bizalmi állásra bizalmi férfiakat választottak. Weninger váratlan halála (1879) után a Pénzügyminisztérium osztálytanácsosát, Pallavicini Ede őrgrófot jelölte az igazgatótanács a megürült vezérigazgatói székbe.10 A származás és megelőző életpálya különbsége ellenére is a bank adminisztratív irányító posztjára vezető út egyértelmű: az állambankári pozícióban levő Hitelbankban csak komoly pénzügyminisztériumi háttérrel lehetett valaki első tisztviselő. Akár le volt ez írva, akár nem: a bankárnak előzetesen pénzügyi bürokratának kellett lennie. Ami azonban igazán érdekessé teszi Pallavicini pályáját, az a sok ezer holdas dunántúli birtokegyüttessel párhuzamos pénzügyminisztériumi és hitelbanki hivatalviselés, 9 CS. JELENIK, 1981. 58-59. 10 MOL Z 50 MÁH 8. cs. 3. t. (1879. november 30.); BERNÂT, 1914; SZÉKELY, 1985.
