Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bankház-és bankárbiográfiák - Rothschild – Sina – Wodianer. Bécsi bankárok az ún. magyar konzorciumban
178 Bankház- és bankárbiográfiák járt, ezért a kibocsátási összeget redukálni kellett és más forrásokból megpróbálni a szükséges summát előteremteni.7 A verseny szorításában lépett alkalmi szövetségre a három bankház a Pestet Budával összekötő Lánchíd részvénytársasági működtetésére is. Most beérjük annak említésével, hogy a Rothschild-Sina-Wodianertrió milyen kulcsszerepet játszott 1870-ben, a Lánchíd magyar állam általi megváltásakor. A Lánchíd Rt. utolsó mérlegében az állt, hogy 1869-ben 5 153 505 frt értékű részvény volt forgalomban.8 A teljes mennyiség megoszlását nem ismerjük. Azt viszont pontosan tudjuk, hogy 1870 nyarán a bécsi Rothschild, Sina, Wodianer házak összesen 3335 darab Lánchíd-részvényt juttattak el a budai magyar központi állampénztárhoz. A beváltás ellenértékeként „a részvénytulajdonosok” járandóságául pedig 2 301 150 forintra tartottak igényt. Hogy kik voltak a részvények tulajdonosai, azt pontosan nem deríthettük ki. Ha mást nem, a forgalmazásban játszott erőviszonyokat azonban jelzi, hogy a legtöbbet Sina (1278 darab) és Rothschild (1277 darab) szolgáltatta be (az 1 címletnyi különbséget akár szimbolikusnak is tekinthetjük!), míg Wodianer 715 darabbal járult hozzá a beszállításhoz.9 A megváltást egyébként a magyar kormány az 1870-es úgynevezett magyar királyi nyereménykölcsönből fedezte (1870: X. te.), amely általában is a főváros fejlesztését kívánta szolgálni. A kölcsön során a magyar állam először szerződött olyan konzorciummal, amelynek a bécsi S. M. von Rothschild ház is egyik tagja volt.10 11 A kiegyezés utáni első magyar állami hitelműveletet, a 80 milliós ún. vasúti kölcsönt ugyanis 1868- ban az akkori pénzügyminiszter, Lónyay Menyhért tudatosan nem Béccsel, hanem a párizsi Maurice Haber révén a nemrég alakult francia Société Générale-lal (SG) kötötte." A kibocsátás kudarcainak konkrét okait most nem érdemes kutatni (rossz időzítés, ellenfelek akciói stb.), tény, hogy a magyar kormány egy huszárvágással a maga számára tartotta meg az eladhatatlan kötvényeket (megkímélve magát erre a részre a 7 A sorsjegykölcsönből a CA 15,5, a Rothschildok 11, Sina és Wodianer együtt 13,5 milliót vett át. LIESE, 1988. 151, 153-154, 179-180; LANIER, 1998. 82. Érdemes megemlíteni, hogy az 1864-es ún. ezüst- kölcsönben a Rothschild-konzorcium későbbi tagja, a berlini Disconto Gesellschaft Sinával és Wo- dianerrel együtt vett részt. 8 DEÁK/LANIER, 2002. 68. 9 MOL K 255, 1085. cs. ad 1851/ PM (1870. június 28.) Ez 690 frt darabonkénti árfolyamot jelentett. 10 A konzorcium tagjai a Wiener Bankverein vezetése alatt a Niederösterreichische Escompte-Gesellschaft, az Österreichische Bodencredit-Anstalt és a S. M. von Rotshschild bankház voltak. A sorsjáték..,\943. 185. 11 Szokás a vasúti kölcsön kapcsán Halász Imre volt pénzügyminisztériumi fogalmazó visszaemlékezését emlegetni, aki épp Wodianer Mór szarkasztikus élcét idézte: „...Lónyay a magyar államhitelt úgy vezeti be a pénzpiacra, mintha valaki fiatal lányát az első bálba egy kétes hírű hölgy által vezetné be.” HALÁSZ, 1911. 403. Az SG újabb intézet volt, azért „kétes hírűnek” mégsem tekinthető. Hogy Lónyay Bécs helyett Párizsra kívánta helyezni a kötvénykibocsátás súlypontját, az is vitathatatlan. De a Habsburg Birodalom ún. régi adósságainak terhe is nyomasztóan hatott. Kár lenne tehát megfeledkezni Halász Imre visszaemlékezésének megelőző mondatairól: A Rothschild csoport ajánlata alacsonyabb kibocsátási árfolyamot, magasabb províziót tartalmazott, mint az SG-é, tehát „Lónyay a számszerint kedvezőbb ajánlatnak adott előnyt.” Halász, 1911. 402.
