Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bankház-és bankárbiográfiák - Rothschild – Sina – Wodianer. Bécsi bankárok az ún. magyar konzorciumban
Rothschild - Sina - Wodianer. Bécsi bankárok az ún. magyar konzorcimban 179 kamatfizetési kötelezettségektől). Végső soron azonban a vasúti kötvények fennmaradt részének elárusítása mégiscsak a Rothschildok kezébe került: Kerkapoly Károly pénzügyminiszter jelentése szerint az 1871 végén még a magyar állam tulajdonát képező 40 523 db kötvényből 33 471 db a „de Rothschild testvérek” párizsi cégénél volt letétben, Bécsben pedig azévben a kötvények és szelvények beváltásában Wodianer Mór bankháza játszotta a döntő szerepet.12 Mindezek ellenére - vagy éppen ezért - a következő két államkölcsön megkötésekor (1871-es 30 milliós és az 1873-es 54 milliós ezüstkölcsön) a magyar kormány megint más társulással, ezúttal az 1869-ben alakult és az Erlanger-csoporthoz tartozó Frankó-Magyar Bank konzorciumával kísérletezett;13 s csak az 1873-as krízis és krach idején, az államcsőd szélén talált ismét vissza a Rothschild-konzorciumhoz. 1873. július végén Kerkapoly Károly pénzügyminiszter „sürgős és fontos tárgyban” magához kérette Lukács Antalt, a Magyar Földhitelintézet igazgatóját, s Weninger Vincét, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatóját. A fontos tárgy az állam fizetésképtelenségének réme volt. Kerkapoly közölte, hogy értékpapírjait mind elzálogosította („közel 15 millió forint értéket 8 millió forintért”), „tetemes fizetések esedékesek, a júliusi quotára és államadóssági járulékra tartozásban van”. Arra a kérdésre, hogy menynyire lenne szüksége, Kerkapoly azt válaszolta, hogy augusztusban 3, szeptemberben még 2 millióra. Mint Weninger írta: „felrándultam Bécsbe, Wodianert megnyervén, elmentem a Credit Anstaltba és ott végre 5 millió Acceptations-Creditre ráállottak, ha Rothschild is beáll a Companiába és ha a Nationalbank escomptba veszi a váltókat, a nélkül, hogy a cégek külön hitele terhére Íratnék. — Délután nagy tanácskozásunk volt, Wodianer megígérte, hogy a magyar kormány érdekében interveniál a Nationalbanknál. Sina is belépett a consortiumba.”14 íme a magyar Rothschild-konzorcium osztrák-magyar részének rövid fogantatástörténete. Tanulságos az útvonal és a sorrend: Wodianer - Credit-Anstalt - Rothschild - Nationalbank - Sina. A konzorciális ajánlat tehát 5 millió forint elfogadványról szólt. A három hónapos lejáratú váltókon a fent nevezett cégek (CA, MÁH, Rothschild, Sina, Wodianer) egyike a kiállító, másika az elfogadó, s a központi állampénztár rendeletére (Ordre) szólnak. A hitel további három hóra meghosszabbítható. Weninger, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatója viszont elégedetlen volt a pénzügyminiszterrel: „...ő, ki egész augusztusra 3 milliót kívánt, azután 2 1/2 millióval akart megelégedni, öt nap alatt az egész öt milliót sürgette. Ez ismét bizonyítja, hogy K. sohasem tudja, hogy áll és mit akar! Restellem a dolgot, mert bécsi társaink előtt ezúttal ismét discreditirozta magát. Mint 12 Kerkapoly Károly magyar PM által a képviselőház elé terjesztett jelentése a magyar vasúti kölcsön állapotáról és hovaforditásáról az 1871. évre. Buda, 1872. Melléklet: Zárszámadás, 1872. című (valójában Pesten, 1872. szeptember 30-án készült) kiadványhoz. 13 KÖVÉR, 1873. 1986. 90. sköv. 14 Weninger Vince - Csengery Antalhoz (1873. augusztus 13.) In: CSENGERY, 1928.321-322
