Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
128 Reformálódó régi rendszerek útját járták végig. Bár az 1830-as évektől Pesten, a testület által támogatott vasárnapi, majd mindennapi iskola keretében már intézményes kereskedelmi szakoktatás is folyt,50 a negyvenes évek kereskedő-bankárai valószínűleg nem ezekben jutottak képzettséghez. Függetlenül attól, hogy az illető kereskedő gyermeke volt-e vagy sem, végig kellett járnia a lényegében gyakorlati oktatás szigorúan szabályozott stációit. A leendő kereskedő szocializációját a minimum négy évre rúgó inasévek indították el, ami alatt az 1777-es testületi szabadalomlevél tanúsága szerint „a főnöknek kötelessége leend, hogy az inast ne házi munkára, hanem a kereskedelmi ipar megtanulására szorítsa, vele ne bánjék keményen, sőt inkább úgy, mint a családapához illik, oktassa őt a kereskedelem fogalmaiban ...”51 Természetesen nem téveszthet meg bennünket a Mária Terézia-féle szabályozás patemalizmusa. Már csak azért sem, mert - amint azt Michel Foucault állítja - a felvilágosodás nemcsak a szabadságokat fedezte fel, de „feltalálta a fegyelmezést” is,52 s a fegyelem a családon belüli atya-fiú viszonylatban „a belső hatalmi mechanizmusok megerősítésének és újjászervezésének eszköze”53 volt. Flogy a 19. század első feléből pesti, német és katolikus példát idézzünk, elegendő talán Tormay Cécile A régi ház című regényéből a főhős, Ulwing Kristóf családjára hivatkoznunk. Esetében a feltörekvő vállalkozó-polgár apa embert csinál a fiából és aztán „nincs megelégedve azzal, amit csinált”, ahol az „emberfaragót” - talán nemcsak vé- letlenségből a helybeliek „nagy ácsként” emlegetik, s ahol a fiú, János Hubert keserűen emlékszik vissza az kra az időkre, „mikor még akarni akart: az atyja megtiltotta”.54 A főnök-tanonc viszony egyrészt szerződéses alapokon nyugodott, másrészt viszont testületi ellenőrzés alatt állt. A 19. század elején a testület a „rendetlenségekre” való hivatkozással megpróbálta hatáskörét még inkább kiterjeszteni, a bővülő kereskedelemben felügyeletet kívánt gyakorolni a versenytársak és alkalmazottak felett. A fegyelmezés az élet minden szférájára kiterjedt: „Ha az inasnak eszébe jutna, hogy mint vendég mutatkozzék korcsmába, kávéházba, sörházba vagy tánczterembe, főnöke minden bizonyítvány nélkül rögtön elbocsáthatja. Ha ilyen eset többször is előfordulna és főnöke nem büntetné, a kereskedelmi testület, a jórend fentartása érdekében, jogosítva van az ily korhely gyerkőczöt, mint rákos bántalmat innen kivágni.”55 A szabadulás után a praktikáns idő, majd a vándorlással egybekötött segédévek következtek. A pesti segédek kötelességeivel kapcsolatban már nemcsak az elfogadott szabályrendeletet ismerjük, hanem azt az-egyébként már említett Liedemann Sámuel által készített és 1808-ban kinyomtatott - könyvecskét, amelyet a „főnök köteles segédének belépéskor azonnal kézbesíteni” és „gondoskodni arról, hogy azt többször is el50 Schack, [1903] 10. 51 PÓLYA, 1896. 488. 52 FOUCAULT, 1979. 222. [Magyarul: FOUCAULT, 1990. 305.] 53 Uo. 215. [Magyarul: FOUCAULT, 1990. 293.] Vö. GYÁNI, 1983. 54 TORMAY, 1917. 14-15. 55 PÓLYA, 1896. 127.
