Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847-1873 129 olvassa, szabványait elsajátítsa”.56 Ez a szabályzat olyan „apai tanácsokat” is tartalmaz, amelyek a szabályrendeletbe nem kerültek be. Nem valószínű, hogy pusztán a szerző evangélikus szellemiségének tudhatók be a szigorú szabályozás meglepően rugalmas mozzanatai: „Főnökét, még abban a ritka esetben is, ha ügyességben és képességben felülmúlná, urának tartozik tekinteni és vele ekkép is bánni, és nem szabad magának kereskedelmi eljárásban önkényes változtatásokat megengednie. Ha azt hiszi, hogy ilyen változtatások ura előnyére lennének, kötelessége neki véleményét előterjeszteni és a változtatásokat tudtával és beleegyezésével eszközölni.” Képesség, szolgálat és kötelesség sajátos kombinációjára utalnak ezek a sorok, jelezve egyben a kereskedőüzem egyik potenciális innovációs pontját, a vándorlás alatt a legfrissebb tapasztalatokat gyűjtő legény tevékenységi terének kitágításával. Valero Antal például Bécsben tanulta ki a mesterséget. Bürnreiter András üzletében inaskodott 1806-tól, 1810-ben szabadult, majd 1812 elejéig egy másik üzletben szolgált segédként, míg harmadik bécsi helyén főnökének megbetegedése miatt 1812. március 2-től 1813. június 14-ig már „önállóan vezette az üzletet, kezelte a pénztárat, végezte a könyvelést, s intézte az eladást épp úgy, mint a bevásárlást”.57 Sógora, a bécsi születésű Appianó József viszont a katonaállítás elől Pestre szökvén,58 fivérei itteni üzletében „teljes három évig tanulta ki” a kereskedő mesterséget, majd 1813-tól 1817-ig ugyanott segédkedett. A bizonyítványok közhelye szerint eközben „hű, szorgalmas és rendes” magatartást tanúsított, amelyek a tanonc és segéd legfőbb és közös erényeit kívánják reprezentálni: hű nyilván a céghez és főnökeihez, szorgalmas a munkában és rendes az üzleten belüli és kívüli viselkedésben egyaránt.59 A két nagykereskedő életútját nemcsak a sógorság okán vontuk párhuzamba, hanem azért is, mert 17 éven keresztül (1833-ig) Valero Antal és Appianó József közösen vitték a pesti nagykereskedést, de 1847-ben már mindketten külön céggel szerepelnek váltóüzletként kereskedő-bankár listánkon. A budai származású katolikus nagykereskedők Burgmann és Memlauer címen egyébként a harmincas években még ugyancsak közös céget jegyeznek, de 1847- ben már ők is külön szerepelnek a névsorban. Ha most az életpályák önálló üzlettel rendelkező szakaszát vizsgáljuk, akkor a gyakorolt üzletág szempontjából fontos változást figyelhetünk meg (1847-ben mind az öt cég csak váltóüzletet jegyez, de bank- és értékpapírüzletet nem, annak nem ebből a szempontból lesz jelentősége. Az, hogy a Valero cég még 1844-ben is selyemáruk, szalagok, pamut és más kézmüáruk nagykereskedéseként hirdeti magát, a manufakturális háttér miatt természetesnek tűnik. 1847-re viszont, amikor már a váltóüzletét is közhírré teszi a Lipótvárosban fekvő saját házában, ebben az irodában belföldi ter56 Uo. 130. 57 BÚD, 1941. 39; továbbá BÁCSKAI, 1989. 99-101. 58 MÉREI, 1951.38. 59 BFLlV.1202.ha. n. 4907.
