Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
120 Reformálódó régi rendszerek maguk után - paradox módon mégis hozzájárultak a vagyonosodáshoz: „házasságnál és az árendánál mindig a türelmi adó táblázat szolgált útmutatásul”.27 így aztán 1847-ben a 40 nagykereskedői joggal bíró kereskedő-bankárból 32 lett a Nagykereskedők testületének a tagja, ketten az izraelita, hatan pedig a polgári Handelstand tagjai maradtak. 1859-ben viszont már csak egyetlen nagykereskedő nem tartozott a Großhandelungs Grémiumhoz, de az illető semmilyen testülethez sem tartozott. Közben ugyanis egy 1851. december 23-án kelt rendelet - az ideiglenes iparrendtartásra hivatkozva - feloszlatta az izraelita testületet. A nagykereskedők a Nagykereskedők grémiumába, a többiek a Polgári testületbe tartoztak átlépni. Egyúttal az 1846-ban a Polgári testületbe maradt nagykereskedőket is kötelezték az átkebeleztetésre.28 Ezzel lezárult az a folyamat, amelynek során a felekezeti elvű testületi szerveződést a kereskedelmi funkciók szerinti korporációs tagoltság váltotta fel. Az átalakulás 1846 és 1852 között játszódott le, de nem zajlott le simán. Nemcsak a testületben hagyott vagyonrész elvitele okozott gondot, hanem sokszor maga az átkebeleztetés is. Az Oppenheim testvérek cég 1852 szeptemberében arra panaszkodott, hogy „két kereskedelmi testület összeolvasztása” a „felmerült nehézségek miatt mostanáig sem lett tisztába hozva és elintézve”, ami egyrészt a váltótörvényszéki bejegyeztetést akadályozta, másrészt „mint kereskedőnek tetemes kárára és sérelmére” volt.29 Nyilván a fenti nehézségek miatt maradt a grémiumon kívül Davidsohn S. H. is, aki a címtárakban nagykereskedőként szerepelt ugyan, a váltótörvényszéknél viszont csak vegyeskereskedőként volt bejegyezve.30 Az mindenesetre plasztikusan láthatóvá vált, hogy a pesti kereskedő-bankári tevékenység kulcsfiguráját az 1847-1859 közötti időszakban a nagykereskedők között kell keresnünk. Nem mintha a Polgári testületben maradt szakkereskedők között nem találnánk váltóüzletet gyakorlókat (1859-ben 9 cég), de meghatározó csoport kétségtelenül az 1847-ben 39, 1859-ben pedig 37 céget számláló nagykereskedőké volt. A nyers számadatok azt a látszatot keltik, mintha itt valóban egy csoportról lenne szó és elfedik azt a tényt, hogy az 1847-ben váltóüzlettel bíró 39 nagykereskedő cégből a listán 1859- ben már csak 13 szerepel. Az 1859-ben ezzel a profillal jegyzett 37 cég tehát kétharmad részben új, korábban ebben az üzletágban nem jeleskedő firmákból verbuválódott. Különösen figyelemreméltónak tartjuk, hogy a 2. táblázat első oszlopában zárójelben szereplő bank- és értékpapírüzletet a váltóüzlettel együttesen űző nagykereskedők a két időpont között szinte teljesen kicserélődtek. Ez utóbbi illusztrációjaként nem árt a neveket is felsorolni, bár az egész probléma elemzésére csak később térünk vissza. 27 BOCHLER, 1901. 361-362. 28 PÓLYA, 1896. 75-76. 29 BFLIV.1202.ha. n. 9253. 30 BFL VII.2.e Váltótörvényszék. Egyéni cégek jk. [ECJ] 1. k. 257.
