Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847-1873 121 1847 1859 Hermann Breisach Heinrich Brüll & Sohn S. H. Davidsohn lg. Deutsch & Sohn Jos. G. Fabricius Joh. Sam. Frölich Leon Hirsch 1er Brüder Holländer C. J. Malvieux Anton Mandl B. Weisz & Comp. Wodianer & Sohn Joh. L. Boskovitz u. Comp. Hermann Breisach Philipp Koppely Hermann Löwy C. J. Malvieux M. L. Rosenfeld et Söhne Wodianer et Sohn Az 1859-re előtérbe került cégek már abban az értelemben nagyobb állandóságot mutattak, hogy az 1871 -ben váltóüzletet működtető nagykereskedők (23 cég) közül 21 már 1859-ben is űzte ezt a tevékenységet. A megfogyatkozás okai ugyanúgy magyarázatra szorulnak természetesen, mint az 1847 utániak esetében. Ennek a periódusnak a jellegzetesen dinamikus figurája azonban a nagykereskedő mellett a pénzváltó lett. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy maga ez az ősi mesterség volt új a 19. századi Pesten, bár korszakonkénti elterjedtsége igen változó lehetett. Amikor 1819-ben a bécsi Biedermann cég „Pesten fióktelepet kíván létesíteni termény- és pénzváltó üzlete kiterjesztésére, az engedélyt csak a pénzváltó üzletre kapja meg, mert csak ez hiányzik ebben a városban”.31 (Végül - a közbenjáróira való tekintettel - a terményüzletet is engedélyezi a tanács.) Az 1827-es Wegweiser már 6 Wechselstubéről tesz említést, köztük a fent említett Biedermann mellett egy másik Biedermann cégről is.32 Hagyományosan jellegzetes profiltársításként már ekkor szerepel a terézvárosi ezüstkereskedő Löwy Hermann, aki 1822-ben költözött a városba és amikor 1852-ben, a Nagykereskedő Testület tagjaként utoljára szerepel a listánkban, ékszerek és állampapírok mellett pénzváltó tevékenykedéséről továbbra is hírt ad.33 A kontinuitás elemeinek hangsúlyozása mellett is tény marad azonban, hogy a pénzváltó irodák (2. táblázat 3. oszlopában kimutatott) nagyméretű elszaporodása az ötvenes évek végén, a hatvanas évek folyamán következett be Pesten. Eleinte seme31 GYÖMRE1, 1957. 239. Biedermann Mihály Lázár 1817-ben elhalt atyja tolerált státusát gyorsan megörökölte. Testvére, Herschl, 1816-os haláláig csak tűrt zsidó volt. Drágakő- és ékszerüzlete mellett terménykereskedelemmel is nagyban foglalkozó cégét özvegye, majd fiai folytatták Pesten. BÁCSKAI, 1989. 80-83. 32 WEGWEISER, 1827. 41-42. 33 Uo. 42, illetve 561. A beköltözésre BFL IV.1202.C a. m. 6386/11. Zsidóösszeirások; WEGWEISER 1852. 64. (a lapszámozás hibásan nyomtatott: a 80. oldal után a 64. következik).
