Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847-1873 119 számszerű növekedés irányzatánál azonban sokkal fontosabbnak tűnik az összeg hullámmozgásában is tükröződő oszloponkénti változástendenciák kiemelése. Az 1699-ben alakult Pesti szab. polgári kereskedők és kalmárok testvér-egylete tagja eredetileg „csakis törvényes házasságból származott római katholikus lehetett, kiváltkép azonban görög nem egyesült vallású szerb és görög is”.23 Hogy a felekezeti elv mennyire átitatta a kereskedelmi testületet, azt jól illusztrálja, hogy az 1780-as években felvételét kérő Liedemann János Sámuel nagykereskedő jogának megadása ellen a testület azzal érvelt, hogy „evangélikusok és mint ilyenek a kereskedők közé nem vehetők fel”.24 Végül persze nemcsak felvételt nyert, hanem vezető tisztséget is betöltött a testületben, így az 1840-es évekre már mindenképpen elmondható, hogy a polgári kereskedők testületé lényegében minden keresztény felekezetű mercator és questor korporációjának számított. A Pesti Israelitischer Handelstand alakulásának dátumát nem sikerült a történet- írásnak kideríteni. Először az 1815-ös Adreßbuch említi létezését. A századvég krónikásának még azt is sikerült megtudnia, hogy a testület jegyzőkönyveit az izraelita hitközség levéltára őrizte akkoriban, s 1835-től tartalmazott bejegyzéseket.25 Az 1840- es években már ugyanúgy beépült véleményük az üzletnyitás korporativ engedélyezési eljárásában, mint a polgári testületé. A végső szót természetesen a városi tanácsnak kellett kimondania. A rendszerbe való beépülés és a rendszer leépülése tehát egyazon folyamat része volt. A felekezeti-testületi elv áttörését célozta és indította el - hosszas vajúdás után - 1846-ban a szabadalmazott királyi nagykereskedők grémiumának megalakulása. Már az első kérvényt a „legelőkelőbb keresztény és zsidó kereskedők” írták alá és „vallás- különbség nélkül” tagfelvételi jogot kívántak. Az izraelita kereskedőtestület már egy 1841-es folyamodásban úgy értelmezte az 1840-ben a kereskedőkről hozott törvényeket, hogy azok „nem tesznek különbséget keresztény és izraelita kereskedők között”. Mégsem tekinthető érdektelen változtatásnak, hogy végül épp a helytartótanács javaslatára került a „valláskülönbség nélkül” kitétel helyébe a „befogadott és tűrt vallású” kifejezés. Ez bizonyult az autentikus törvényolvasatnak.26 A nagykereskedők grémiuma nem olvasztott magába automatikusan minden nagy- kereskedőt, a belépés fakultatív volt. A kötelező átsorolás nem is lett volna szerencsés, mivel a nagykereskedői jogcím igen heterogén vagyoni helyzetet takarhatott. A városi kiskereskedelemben számukra állított korlátok arra indították a zsidókat, „ha nem akart házaló lenni, a nagykereskedési jogért folyamodott, noha erre sem vagyona, sem képessége nem volt”. Az eltúlzott vagyonkimutatások - bár magasabb türelmi adót vontak 23 PÓLYA, 1896. 33. 24 UNGAR, 1942. 320. 25 PÓLYA, 1896. 32*; ADRESSBUCH, 1815. 155. sköv. 26 Az idézetek sorjában: PÓLYA, 1896. 46^47; 60; 52.
