Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847-1873 113 lyik cégnek megadatott a folyamat végigjárása). Amikorra pedig a kereskedő-bankárok „tiszta” bankárrá vedlenek, már sokhelyütt a részvénytársasági nagybankok üzletágai között találjuk a kereskedelmet. A nemzetközi banktörténeti irodalom a 19. század első felében (első kétharmadában) játszott szerepéért meghatározó alaknak tekinti az európai kereskedő-bankárt (magánbankárt). Az utóbbi évtizedekben, illetve években az egykori nagy bankházak mind több országban nyitották meg levéltárukat a kutatók előtt. így levéltári forrásokon keresztül dokumentálhatóvá váltak a 19. századi gazdaságfejlődésben betöltött alapvető funkcióik. Az „1815 és 1870 között legfontosabb pénzügyi közvetítőként” jellemzett Rajna-vidéki magánbankárok tevékenysége „magába foglalta mind a megtakarítások összegyűjtésének tökéletesítését, mind azokat a vállalkozói törekvéseket, amelyek kiszélesítették a beruházási lehetőségek választékát”.10 11 A tőkemobilizálás oldaláról nézve: nemcsak közvetlenül betétként tettek szert a megtakarított nélkülözhető tőkére, hanem „közvetve a bank folyóköveteléseinek forgatásával”," azaz pénzteremtéssel is. Ami a brit kereskedő-bankárok legújabb monográfiáját illeti, Stanley Chapman munkája egészen az első világháborúig terjedő korszakra átalakította betokosodott képzeteinket épp a betöltött funkciók vonatkozásában. Könyvének egyik legfőbb tanulsága, hogy „néhány kivételtől eltekintve a kereskedő bankok sokkal folyamatosabban voltak érdekeltek az elfogadványi (acceptence) üzletben, mint a kibocsátásokban”.12 13 Az előbbiben még a világháborúig megőrizték kulcsszerepüket, míg a háttérbeszorulá- suk képét általában az utóbbiak területén történt századvégi térvesztésük alapján ítélték meg. Míg az előbbi csak az archív források segítségével elemezhető, az utóbbiakban betöltött szerep a publikált források alapján is tanulmányozhatónak tűnt. Tevékenységük sokoldalúságát gazdagította, hogy váltóleszámítolással, folyószámlahitelezéssel ugyanúgy foglalkoztak, mint devizaügyletekkel és biztosítási ügynökséggel, attól függően, hogy mikor melyik milyen jövedelmet hozott. Talán első pillantásra nehezen megmagyarázhatónak tűnik, de a közép-európai (szükebb értelemben Habsburg Monarchiabeli) kereskedő-bankárok történetének épp a bevezetés és a befejezés közé eső „tárgyalása” hiányzik. A Vormärz időszakában betöltött szerepük általános elismerésnek örvend az említés szintjén, de alapos feldolgozásukra hosszas keresgélés nyomán sem bukkantunk." Ami az „elkerülhetetlen és megfordíthatatlan” hanyatlás rajzát illeti, itt sokkal bőségesebb a kínálat, mind német, mind osztrák vonatkozásban.14 Mentségként általában a források hiányát szokás emlegetni. Az 1848 és a századvég közé eső időszak vizsgálatának masszív hiánya azonban arra 10 TILLY, 1966. 46. 11 Uo. 63. 12 CHAPMAN, 1984. 121. 13 MÄRZ, 1968. 25-26; MÄRZ-SOCHER, 1973. 330. Elszigetelt kísérlet maradt BENEDIKT, 1958. A szabályt erősítő kivétel Prága vonatkozásában URFUS, 1972. 14 TREUE, Bethman, é. n. 11973] 50-53; POHL, 1976. 52-59; MICHEL, 1976. 106-109.
