Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)

Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873

A PESTI KERESKEDŐ-BANKÁR „EZÜSTKORA” 1847-1873*

„Aztán, Saturnust letaszítva a Tartarus-éjbe fent Jupitert lett úr, s megkezdődött az ezüstkor.” (Publius Ovidius Naso: Metamorphoses.

Csorba Győző fordítása)

Bevezetés

A kereskedő-bankár terminus némi magyarázatra szorul, mivel nem használatos a magyar gazdaságtörténeti irodalomban. A szóösszetétel az angol merchant banker kifejezés tükörfordítása. A szigetországban ugyanis a bankárok egyik csoportja a kereskedelemből származott, pénzügyi műveletei zömmel kereskedelmi tranzakciókból nőttek ki, magát pedig a címjegyzékben - sokszor a legutóbbi időkig - kereskedőként aposztrofálta. A kereskedő-bankár elnevezés másfelől megkülönböztetésként szolgált az ún. tiszta bankároktól, akiket később privátbankárokként emlegettek, szembeállítva őket a részvénytársasági pénzintézetekkel. A magánbankárok főként betétek kezelésével foglalkoztak, ami rendszerint bankjegykibocsátással is összekapcsolódott.* 1 Szemléltetésként legyen szabad egyetlen példát említeni: a brit bankalmanachokban még az 1860-as években sem szerepelt a privát bankok között a londoni Rothschild-ház, ugyanakkor a külföldi bankoknál felsorolták a frankfurti, nápolyi és párizsi céget. Ugyanez a kiadvány 1890-ben már a londoni magánbankárok listáján is nyilvántartotta a Rothschild N. M. & Sons firmát, természetesen merchant közelebbi megjelöléssel.2

Az európai kontinens országainak többségében, ahol a bankjegykibocsátás állami monopólium vagy szigorú állami jogosítvány kérdése volt, nem találni megfelelőjét az angol bankárnak. A szárazföldi magánbankár lényegében a szigetországi értelemben vett kereskedő-bankár.3 Ez feltehetőleg azzal is összefüggött, hogy pl. a német bankárok jóval nagyobb mértékben származtak kereskedő körökből, mint szigetországi kollégáik.4 Ezzel újra visszatértünk az eredet kérdéséhez, de ezúttal szélesebb értelemben: a kereskedelmi és banktevékenység elkülönülését, mint „teleologikus” folyamatot véve bonckés alá.

* A kézirat törzsszövege eredetileg 1988/89-ben íródott. A pénzváltókról szóló zárófejezet e kötet számára 2012-ben készült. Az egész itt jelenik meg először.

1 LANDES, 1969. 115; CHAPMAN, 1984. 57. sköv.

2 The Banking Almanac ... 1867. 162-165,200-203; 1890. 114.

3 Landes, 1969. 115.

4 TILLY, 1967. 159.