Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867-1878) 103 belátni az előzetes bankmegállapodás tarthatatlanságát.102 A magyar képviselőházban eközben - épp Wahrmann Mór interpellációjára adott válaszában - Tisza december 1-én kijelentette, hogy a „magyar kormány első feladatának fogja tekinteni kétségbevonhatatlan bizonyítékot szerezni aziránt, hogy áll-e a bankügyben az osztrák kormány is úgy, mint a magyar kormány a május 11-én ...kifejtett elvek alapján...s a szerint fogja megállapítani további eljárását”.103 Az osztrák miniszterek visszakozó nyilatkozatait nemcsak a kormánypárti politikai nyomás kényszerítette ki, hanem az is, hogy az ONB igazgatósági ülése november 23- án, majd igazgatósági és választmányi együttes ülése november 27-én Lucam főtitkár részletes jelentése alapján elutasította a kormányok közös tervezetét.104 Élesebb vita csak azon bontakozott ki, hogy vajon nem kellene-e a nyomaték kedvéért rendkívüli közgyűlésnek kimondania a határozatot. Lucam november 11-i keltezésű, könyvméretű bírálata elsősorban azt fejtette ki, hogy a tervezet nem más, mint az „állami dualizmus átvitele a Monarchia jegyügyeire annak minden következményeivel”. Kevesellte a banktársulat központi szervének biztosított hatáskört és azt állította, hogy a két bankintézet „lényegében önálló jegybankként egyenlő jogokkal egymás mellett áll”. A központi szerv paritásos összetétele nem felel meg „a birodalom két fele közötti gazdasági viszonyoknak”, a jegyszükséglet 70:30%-os megosztása pedig sérti a ciszlajtán országok „gazdasági érdekeit”.105 Az a helyzet állt tehát elő, hogy a tervezet szövegében lévő kompromisszumot sem az ONB, sem az Alkotmánypárt nem méltányolta. Az osztrák oldalon (egyébként a történetírásban is) a magyar álláspont győzelméről beszéltek, nem véve figyelembe az önálló magyar jegybank és a kartellbank elgondolásából tett engedményeket. Ehhez persze Tisza is hozzájárult nyilatkozataival.106 Tisza az osztrák visszakozás után - szintén benyújtva az uralkodó által el nem fogadott lemondását - december 17-i bizalmas fölterjesztésében azzal érvelt, hogy a kiegyezési tárgyalások kezdetétől fogva a magyar kormány nem ismerte el a közös érdekű ügyek és a bankkérdés jogi összekapcsoltságát, de a politikai célszerűség szempontját követve belement ezek együttes megoldásába. Ha a bankkérdésben tett megállapodás nem valósulhat meg, akkor nincs miért hozzájárulni a magyar kormánynak a vám- és kereskedelmi szövetségben Magyarország számára hátrányos egyezséghez sem. Szerinte a bankkérdésben a két lehetséges út egyike a májusi megállapodások betartása, a 102 ZACHAR, 1981.212-213. 103 Képviselőházi Napló, Vili. 390. 1876. december 1. Politikusi öntudata mondatta vele azt a később nem igazolódott kijelentését, hogy „a két állam kormánya annak valósítását, a mit maga jónak lát, nem tehette és nem fogja tehetni soha függővé egy pénzintézet elhatározásától”. 104 Archiv ONB, Protokoll No. 7104 és 7433. 105 Lucam jelentését közli PRESSBURGER, Noteninstitut, I./3. 1300-1331. 106 PRESSBURGER, Noteninstitut, I./3. 1248; ill. GOTTAS, 1976. 98.
