Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
100 Reformálódó régi rendszerek jogokat, de kötelességeket nem ismer, csak keletinek lehet nevezni...”91 Összességében azonban a választmányban is a mérsékeltebb álláspontok alkották a többséget. A Bank elutasító véleményét végül április 19-i jegyzékében Pipitz kormányzó közölte Széli Kálmánnal. Az udvarias és mértéktartó hangvételű válaszjegyzék az északamerikai és a német példára hivatkozva arra a különbségre hívta fel a figyelmet, amelyet a Monarchiában a rendezetlen valuta ügye jelentett. Ilyen körülmények között a „két bank” kartellje nem nyújt elegendő biztosítékot a jegyforgalom zavartalan fenntartásához. Kimondatlanul is az ONB saját - mint láttuk meglehetősen centralizált - gyakorlatára alapozva hiányolta a kormányzó írása az „egységes irányítást” és szükségesnek mondta a bankügy fontos kérdéseiben a „szakemberek döntését”.92 Ez az állásfogalalás éreztette hatását a közben folyó kormányközi tárgyalásokon is. Az 1876. április 18-án, 20-án, 27-én az uralkodó, illetve Andrássy irányításával Bécsben tartott közös minisztertanácsok után, a május 2-án, Ferenc József elnöklete alatt tartott közös ülésen meg is született a két kormányzat között az elvi megállapodás a kiegyezési kérdésekben.93 Az ún. májusi pontozatok (amelyeket a Wiener Zeitung már 7-én kiszivárogtatott) a bankkérdésben is döntő lépést tettek a megegyezés felé. Egyrészt azzal, hogy elismerték mindkét kormányzat jogát „egy önálló jegybank” állítására. Másrészt viszont kimondatott, hogy az elkövetkező tíz évben „mindkét országterületen” a „kizárólagos bankjegykibocsátást” (a jegyek és fedezetük egysége mellett) „csak egy banktársulat” fogja ellátni, „két, koordinált, Bécsben és Budapesten állított bankintézet és egy paritásos alapon összeállított központi szerv” révén. Ez utóbbi felhatalmazása „a valuta egységére és a bankvagyon szükség szerinti igazgatására korlátozódik”. Az elvi megállapodások kivitelezésére kapott felhatalmazás alapján mindkét kormányzat program szerint tárgyal az érintett banktársulattal a „szükségesnek mutatkozó technikai módosításokról”.94 Az 5. pont megfogalmazása többféle értelmezésre nyújt(ott) lehetőséget. A „központi szerv” léte a Bank igényeit látszott figyelembe venni. A „technikai módosításokra” történő utalás nyitva hagyta az utat a központ hatáskörének meghatározásakor a további huzakodásokra. De a magyar kormány is úgy tűnhetett fel maga előtt, mint aki az elkövetkező tíz esztendőre kitartott a kartellbank eszméje mellett, viszont elfogadtatta a jogot az önálló jegybankra a későbbiekben. Mégis azt kell mondanunk, hogy ez már nem egyszerűen a kartellbank koncepciója. Nem azért, mert a kifejezés nem fordul elő benne, hanem mert a lényeg itt már az „egy társulat - két intézet” gondolat jegyében a jegybank dualizálásáé. Némi egyszerűsítéssel: itt a vállalat alaptőkéje már nincs felosztva, és a Bank „egységes, alapszabályszerü érckészletének őrzési helyéről” 91 Uo. No.2624. 1876. április 19. 92 Ld. PRESSBURGER, Noteninstitut, I./3. 1268-1272. 93 GOTTAS, 1976. 95-96. 94 Ld. PRESSBURGER, Noteninstitut, I./3. 1241.
