Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867-1878) 101 csak a majdani „társaság központi szerve” rendelkezhet. A központ és a két igazgatóság hatásköri osztozkodásában természetesen még sok vitaforrás rejlett (mindjárt az itt kimondott, de később még sok vihart kavaró paritásos képviselet ügye), de ez már egyetlen vállalat centralizált vagy bipolárisan (de)centralizált üzemszervezetének a kérdése. Tisza tehát valójában már ekkor megtette a döntő lépést a jegybank dualizálásanak útján, még ha politikai okokból a folytonosságot igyekezett is hangsúlyozni a kartellbank korábbi tervezetével. Úgy kellett a dolgot értelmezni, mintha a kartellbank egyszerre volna a dualizálás legradikálisabb formája és az önálló magyar jegybank trójai falova. Ebben egyébként volt is valami genetikusán, hiszen az önálló magyar jegybank platformjáról a kartellbank átmeneti formulája nélkül nehéz lett volna a kontinuitás látszatával „áttérni” a binacionális bank alapjára. Az ügy így sem ment simán. Tisza már a tárgyalások közben egyszer azzal ajánlotta fel lemondását, hogy az eddigi engedményeket nem tudja pártja előtt képviselni. Majd április 22-én és 24-én megbeszélésre hívta a Szabadelvű Párt számos képviselőjét annak bizalmas kipuhato- lására, hogy ragaszkodjon-e lemondásához, vagy igyekezzék kompromisszumot kötni. S bár tekintélyes képviselők nyilatkoztak a meghátrálás ellen, a többség Tisza távozását tartotta volna a nagyobbik bajnak.95 Ezek után került sor a májusi pontozatok aláírására, amelynek napvilágra kerülése után május 9-10-re már a Szabadelvű Párt értekezlete ült össze, hogy tájékoztatást kapjon az elvi megállapodásokról. A szavazás ugyan jóváhagyta a pontozatokat (181 igen, 69 nem, 94 távol), de többen már másnap kiléptek a pártkörből megalakítva a „független szabadelvűek csoportját”, ami megindította a párttöbbség bomlását.96 Május 11-én két képviselői interpellációra adott válaszában azután Tisza a kötött kompromisszum mértékét kisebbíteni igyekezett, amikor azt állította: kitartott eszméje (melyik?) mellett, amikor aláírta, hogy „egy és ugyanazon társulat nyerjen privilégiumot úgy Magyarország, mint Ausztria számára, amely társulat állítson tökéletesen egyenjogú, egymástól tökéletesen független két bankintézetet...”97 Ugyancsak erőteljes felzúdulást váltottak ki a májusi pontozatok a ciszlajtán birodalomfél sajtójában és magában az ottani kormánypártban is. Június 24—25-én a Haladóklub által szervezett alsó-ausztriai alkotmánypárti konferencia Bécsújhelyi épp a bankkérdés miatt utasította el a májusi kormány-megállapodásokat.98 Még nagyobb 95 Szilágyi, 1906.9. 96 MÉREI. 1971.361. 97 Képviselőházi Napló, VI. 163. 1876. május 11. A magyar kormány olvasata- nem véletlenül - épp a központi szerv kapcsán bukkan elő, amikor Tisza intézet helyett bankot mond. „Azon teendőkre nézve pedig, melyek a bank-társulat egységéből és a bankjegyek egységéből okvetlenül következnék, de csakis ezekre nézve, szerveztessék egy központi orgánum, még pedig úgy, mint a két bank direkciójának választmánya... ” (Kiemelés - K. Gy.) A kormányalku tételes értékelésekor azt is megállapította: „...a bankkérdésnél nem érte el teljesen a független bankot; de határozottan merem állítani, hogy elérte egy olyan banknak rázkódtatás nélküli létesíthetését, mely mellett az ország joga feladva nincs, s hitelviszonyainak megfelelő intézkedések tétethetnek.” Uo. 164. 98 ZACHAR, 1981. 210-211.
