Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 551 zett birtokait. Felesége már nem az említett Zsófia, hanem Potenciállá. Testvére Péter. Megemlékezik egy Bodó Ferencről is, akinek megadatni rendeli tartozását, továbbá pénzt és a bánkházai majorság felét hagyja rá. Hagyományoz még Miser Orsolya asszonyra és fiára, Ferencre, saját anyai nagynénjére, Dorottyára, Székesfehérvári Bodó László özvegyére, Katalinra és Ságváry Dorottya apácára. A végrendelet tanúi és végrehajtói közt tekintélyes Pest megyei középbirtokos nemesek, valamint pesti patríciusok nevét olvashatjuk. Ez utóbbiak is nemesek lehetnek azonban, mert címzésük nobilis et circumspectus: Gyáli Kenderessy Mihály, Tatai, másként Pesti György deák, Farkas Tamás „vásáros”, pesti tanácstag, Kovácshidai Kiss Gergely, Pesti Szilveszter. A végrendelet ellen különben öccse, az egregius Bodó Péter még bátyja életében, december 12-én tiltakozott. Elsősorban „testvérük”, a néhai egregius Szegedi Szilágyi László után maradt javakra emelt igényt. (Bodó ugyanis feleségét tette meg főörökösnek.) Mihály rövidesen meghalt. Amikor a pesti plébánoshelyettes 1511. január 13-án átírja (és kis részben meghamisítja) a végrendeletet, már nincs életben. Családja további történetére csak annyiban térünk ki, amennyiben a rokoni kapcsolatok megértéséhez szükséges. Gyermek egyetlen házasságából sem maradt utána. Özvegye, Potenciána 1512-ben már Sülyi Ethele Mihály felesége. Ethele, aki maga is tekintélyes Pest megyei birtokos nemes, 1516 évi végrendeletében Potenciánától született lánya gyámjául Werbőczyt, Glésán Miklóst, Tomallyay Jakabot és Kenderessy Mihályt (ezek a Jagelló-kor legtekintélyesebb középnemesi pártvezérei közé tartoztak), valamint Tatár Tamást és Farkas Tamást (bizonyra az említett pesti tanácstagot) bízza meg. Bodóné 1519-ben már újból férjnél van: az egregius Ládonyi Miklós felesége. Ebből az oklevélből tudjuk meg, hogy Potenciána asszony nemes Törösdi Kónya Lukács Csanád megyei birtokos lánya volt. Atyja ekkor szintén Pesten él, és hat Csanád megyei faluban fekvő birtokait leányára és vejére hagyja. Mihály Péter nevű öccsét általában szintén egregiusnak nevezték. Egy 1511. június 16-i oklevélből megtudjuk, hogy nagyatyja nemes Szilágyi Antal volt, míg egy 1514 évi adat további Bodó-rokonokkal ismertet meg bennünket. A néhai egregius Bodó Mihály testvérének, a nemes Zsófia asszonynak Tesmesvári Nagy Dénestől született Ferenc fia (nemes), felvállalva nemes Temesvári Bodó László, Miklós és Péter terhét is, eladja a bánkházi birtokrészt. Világos, hogy nemes Nagy Ferenc, Bodó Mihály unokaöccse azonos azzal a Bodó Ferenccel, akire nagybátyja Bánkházát hagyta. A másik három Bodó közül Pétert ismerjük, a többire nincs adatunk. A temesvári polgárcsalád nemessége vitán felüli. Bodó Péter, mint láttuk, és eszerint bátyja, Mihály is, a nemes Szilágyi Antal unokái. Azt is olvastuk, hogy Mihály megszerezte a szegedi Szilágyi László örökségét, és már előbb tiltakozott váradi polgárok nevében, hogy Szilágyi özvegye el akarja adni férje javait, Bodó Péter pedig Szilágy Lászlót, Mihállyal közösen „testvérének” nevezte. A Szilágyi-örökségért már Szegedi Bodó István deák özvegye és fia is pereskedett a circumspectus Szilágyi László özvegye Ilona és húga Katalinnal. Kik voltak ezek a Szilágyiak? Antal, a Bodó testvérek nemesi rangú nagyatyja 1450-ben fordul elő mint tekintélyes szegedi polgár. László 1471-1475 közt, majd 1481-ben mutatható ki szegedi főbíróként, közben 1478-ban Csongrád megyei főispán és nemes. 1520-ban egykori szegedi háza Sárszegi István sókamarás birtokában van. Ekkor azt írták Szilágyiról, hogy egykor Szeged „supremus et perpetuus iudex”-e volt. Szilágyi László ezek szerint valószínűleg fia vagy unokája lehetett a Bodók nagyatyjának, Antalnak, és így ezek nagybátyja vagy unokatestvére volt. (A fráter nem okvetlenül testvér.) A rokonsághoz tartozott Tatár Mihály váradi polgár is, akinek a képviseletében tiltakozott Bodó Mihály a Szilágyi-javak eladási terve ellen. Tatár, Szilágyi László sógora lehetett, ugyanis egy 1493-as adat
