Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
552 Társadalmi csoportok a középkori Budán szerint feleségét Katalinnak hívták, mint ahogy Szilágyi húgát is. (Különben több Tatár nevű nemesi család élt azon a vidéken, például Csanád megyében is.) A nemesi rendi jogokat élvező Bodók és rokonaik egyaránt megtalálhatók Temesvárott, Szegeden, Pesten, Székesfehérvárott és Nagyváradon, tehát a legjelentősebb magyar nyelvű városokban. Nemesek ugyan, de Mihály példája mutatja kétarcúságukat. Szapolyai-gazdatiszt és birtokszerző, borkereskedő, malmot szerez, bánkházi allodiumán pedig állattenyésztéssel foglalkozik. Otthon van mind a középnemesség, mind pedig a városi kereskedő patriciátus között.136 Mizsér Bodó Mihály végrendeletében megemlékezett Miser Orsolya és fia Ferencről. Neve Bodó-rokorok közt fordult elő, tehát ő is közéjük tartozhatott. Valóban Szegeden ki is mutatható egy mai helyesírással Mizsémek nevezett patríciuscsalád, akik közül János 1458-ban és 1462-ben a bírói széket is elnyerte. Kérdéses azonban, hogy a Bodó-rokon Mizsér Orsolya is Szegeden élt-e. Az 1537-ben Pesten végrendelkező Mizsér Mihály, egykor Pest város esküdtje néhai feleségét ugyanis Orsolyának hívták. Feltételezhető tehát a két Orsolya azonossága. Ebben az esetben Orsolya Ferenc fia azonban 1537-re már meghalt. Mihály a század első két évtizedében több ízben mutatható ki a pesti tanács tagjaként. Részt vesz a helyi szűcscéh belső viszályának elintézésében, képviseli városát az esztergomi káptalannal folytatott vámperében, tanúskodik a pesti hajósok oldalán a szigeti apácák ellen folytatott perükben. Vagyonos és tekintélyes patrícius. Ezt végrendelete is igazolja. Főörökösnek vejét, Götth, másként Mizsér Márkot, leányát, Annát (Götthnét), Katalin nevű leányukat, valamint ennek férjét, Péter deákot nevezi meg. Götth 1519-ben még budaiként iratkozott be a bécsi egyetemre. A végrendeletben kimondta még Mizsér, hogy ha valaki az ő „genealógiájá”-ból megtámadná a végrendelet, csak akkor részesülhet az örökségben, ha megtéríti Márknak a Mihály számára adott 900 Ft-ot. A végrendelet végrehajtójául Mizsér másik leányát, Erzsébetet és férjét, Mizsér Balázst, a pesti hajósmesterek bíráját bízta meg. A már ismertetett városi örökösödési jog értelmében végrendeletet a leszármazottak támadhattak meg. Közéjük Mizsér Balázs, a végrendelet végrehajtója nem tartozhatott, tehát Mihálynak kellett más leszármazottjának lennie. Talán Mizsér Orsolya (és Mihály?) Ferenc fiának gyermekei lehettek ezek. Akár Ferenc fia volt, akár nem, majdnem bizonyos, hogy a volt pesti esküdt a magát Mysser nemzetből valónak mondott Pesti Gábor íróra és nővérére, Margitra gondolt. Más Mizsér nem élt Pesten. Gáborék valószínűleg Mihály unokái voltak. A végrendelet megtámadásában annál inkább remélhettek eredményt, mert Gábor sógora, Margit férje, Thorday János * 1073 136 1472: Matrikel II. 136. p.; 1471: uo. 130. p.; 1475: Reizner 1899-1900. IV. 74. p.; 1480: Bártfai Szabó 1938. 1073. sz.; 1490: MÓL DL 46153.; 1496: MOL DL 61890-91.; 1497: MÓL DL 61903, 61905.; 1503: MÓL DL 61943.; HO I. 393-394. p.; MÓL DL 61945.; Budai bortizedjegyzék 1505., elszámolás a végén.; 1508: MÓL DL 46853.; 1510: MÓL DL 61979.; 1510. december 6.: MÓL DL. 61980.; átirata: HO I. 401^103. p. A nagykörösi birtokra ld. még 1505: MÓL DL 21415.; 1510. december 12.: Prot. Búd. eleje; 1512. HO II. 395-396. p.; 1516: MÓL DL 61984. Etheley családjára: CsÁNKI 1890-1913.1.40. p.; 1519: Prot. Búd. 505-506. p.; 1511: Prot. Búd. 26.; 1514: uo. 255-256. p.; 1450: REIZNER 1899-1900. IV. 47. p.; 1471-75: uo. 69,74. p.; 1481 és 1473: uo. 78. és 76-77. p.; Reizner (REIZNER 1899-1900. 1. 69-71. p.) a szegedi Szilágyiakat a horogszegiekkel azonosítja azon az alapon, hogy a Szilágyi Lászlóval egyszer felváltva bíróságot viselt Osvát fia Lászlót vele egynek vette, és a csongrádi főispán Szilágyit tőle megkülönböztette. Osvát fia Lászlót azonban nem nevezik Szilágyinak, pedig abban az oklevélben, amelyben a főispánt említik, neve előfordul. Feleslegesnek érezzük egy időben Szegeden két Szilágyi László megkülönböztetését: Osvát fia László volt külön személy. 1520: Prot Búd. 539-40. 1493: MonVatic 1/5. 24. p. A Csanád megyei Tatár családra: CsÁNKI 1890-1913 i 715. p.
