Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Polgári értelmiség és hivatalnokréteg Budán és Pesten a Hunyadi és a Jagelló-korban
POLGÁRI ÉRTELMISÉG ÉS HIVATALNOKRÉTEG BUDÁN ÉS PESTEN A HUNYADI- ÉS A JAGELLÓ-KORBAN A középkori város úgy él a köztudatban, mint a kereskedelem és kézművesipar központja, de elsikkad kulturális jelentősége, az irodalom és a tudomány fejlődésében betöltött szerepe. Valóban, ha egy 15. századi kisvárosra gondolunk, legfeljebb díszes templomai, iparművészeti alkotásai merülnek fel a képzeletünkben. Értelmiséget szinte alig találunk. Legfeljebb a papság, a városi kancelláriák jegyzői kara és néhány orvos képviseli a tanult réteget. A reneszánsz kori város már más képet mutat. A németországi városokban egyre nagyobb számban mutathatók ki egyetemet végzett, sőt irodalommal is foglalkozó világi egyének, akiket a tanácsba is beválasztanak.1 Az átlagvároshoz képest még jelentősebb azoknak a kulturális jelentősége, amelyekben uralkodói rezidenciák, s ennek következtében központi hivatalok működtek. Nem véletlenül emelte ezt ki Otto Brunner Bées esetében. A hivatalokban igen sok polgár vagy polgári származású értelmiségi kapott állást, akiknek azután városuk életében is nagy szerep jutott.2 Magyarország egyetlen igazi nagyvárosa a középkorban a főváros, Buda volt. Ám középkori fővárosunkat nem szabad sem kulturális, sem gazdasági és társadalmi szempontból a jogi határain belüli településsel azonosítani. Szorosan összeépült vele a földesúri Felhévíz és Lógod külváros, de analóg helyzete volt a bal parti testvérvárosnak, Pest szabad királyi városnak is, amelyet már a kortársak is gazdaságilag egynek vettek Budával. Végül Felhévíz majdnem összeépült Óbuda Szentjakabfalva külvárosával, és így tulajdonképpen három városból, két, esetleg három mezővárosból (Felhévíz, Szentfalva Pest mellett, és Lógod) álló nagy városi agglomerációval kell számolnunk.3 Ez a nagy települési konglomerátum önmagában is sok tanult embernek nyújtott lakást, megélhetést. Elég csak nagyszámú templomára, kápolnájára, kolostoraira gondolnunk.4 Végül a központi királyi hivataloknak és bíróságoknak a 15. század első évtizedében végleg Budára költözése után hivatalnokváros is lett, akár Bécs.5 Mátyás király közigazgatási és bírósági reformjai csak hangsúlyozták ennek jelentőségét.6 Természetesen a papság és hivatalnokság -1 Ld. pl. Rein 1919. 193-213. p. Jogászok a német városokban: LERNER 1952. 37., 50-56. p. 2 Brunner 1965.485^186., 492. p. 3 Ld. erre a Gerevich László szerkesztette Budapest története I. kötetében írt részünket (sajtó alatt [Budapest története II. - A Szerk.]). 4 Ld. az előbbi jegyzetben idézett munkánkat. Budán négy plébánia volt: a Boldogasszony-, a Magdolna-, a Péter- és a Gellért-: egy társaskáptalan: a Kisebb Boldogasszony-, másként Zsigmond-; a várkápolna és több önálló kápolna: a Mindszent-, a György-, a Mihály-, a László-, a Márton- és a Krisztus teste-; négy férfikolostor: a ferencesek János-, a domonkosok Miklós-, az ágostonosok István- és a karmeliták Irgalmasság anyja-kolostora; két ispotály: a Lázár- és az Erzsébet-; a ferenceseknek és domonkosoknak egy-egy beginaháza; Pesten és Szentfalván két plébánia: a Boldogasszony- és a szentfalvai; két férfikolostor: a ferencesek Péter- és a domonkosok Antal-kolostora; és mindkét rendnek egy-egy beginaháza; több önálló kápolna: a Mihály-, a Kozma-Damján-, a Katalin- Felhévízen keresztes konvent, majd társaskáptalan, a Szentlélek-rend kolostora és ispotálya működött; Óbudán társaskáptalan; két plébánia: a Margit- és a Jakab-; több önálló kápolna: az Erzsébet-, a László-, a Katalin-, a Mária-, az István-; valamint a ferencesek Ferenc-, a klarisszák Boldogasszony-kolostora. 5 KUMOROVITZ 1963a. 122-123.; BRUNNER 1965. 485^486., 492. p. 6 Ezekre ld. SZILÁGYI 1930. passim.; Mályusz 1941. 367. p. skk.; Kubinyi 1957. 25-31. p.; ELEKES 1964. 201 p skk.
