Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Polgári értelmiség és hivatalnokréteg Budán és Pesten a Hunyadi és a Jagelló-korban
600 Társadalmi csoportok a középkori Budán legalábbis részben - idegen, feudális testet alkotott a városon belül, azonban, ha a fővárosi polgárság értelmiségi színvonalával foglalkozunk, nem zárhatjuk ki vizsgálódásaink köréből azokat a papokat és királyi tisztviselőket, akik polgári származásúak voltak, vagy pedig - polgárjogot szerezve - beilleszkedtek a város életébe. Kutatásunk fő tárgya azonban a középkori polgári értelmiség. Felmerül mindjárt ezzel kapcsolatban egy kérdés: kit érthetünk a középkorban értelmiségin? Elsősorban természetesen azokat az iskolázott embereket, akik megszerzett tudásukat használták fel megélhetésük biztosítására, tehát röviden, akik tollúkkal keresték meg kenyerüket, valamint a papság egy részét és az orvosokat. Meg kell azonban mindjárt jegyeznünk, hogy voltak olyan iskolázott egyének is, akik más foglalkozást: kereskedelmet, ipart stb. űztek, és így az értelmiséghez sorolásuk problematikus. Látni fogjuk azonban, hogy közülük sokan, főleg a deák réteg tagjai, életük egy szakaszában hivatalnoki állást vállaltak, tehát nem választhatjuk el mereven egymástól a csak hivatalnok stb. egyedeket a többi tanult személytől. A tanultság foka már talán jobb megkülönböztetést enged meg. Ismeretes, főleg Rörig és Hajnal István kutatásai alapján,7 hogy a korszakban a városokban az írásbeliség nagyarányú terjedése tapasztalható, amit a kereskedelem szükséglete is indokolt. Egyetlen jelentősebb kereskedő sem nélkülözhette az üzleti könyvek vezetését, vagy az üzletfeleivel folytatott levelezést. Mindez magával hozta a városi iskolák számának és színvonalának növekedését, a polgárságon belül pedig az írástudó réteg terjedését. A kérdés azonban az, hogy mennyiben különböztethető meg egymástól a színvonalas városi iskolákban alapműveltséget szerző polgárok tudása az értelmiségétől? Látszólag könnyen szétválaszthatjuk a két írástudó réteget: a felsőfokú, azaz egyetemi képzettségűeket és az azt nélkülözőket. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. A feudális Magyarországon 1541-ig még a legfontosabb hivatalokban sincsenek többségben az egyetemet abszolváltak.8 Forrásainkból megállapítható továbbá az is, hogy az egyetemre beiratkozottaknak csak töredéke szerzett fokozatot, akár az artes fakultásán a legalacsonyabb rendű baccalaureusit is.9 Budai és pesti polgárgyerekek viszonylag nagy számmal látogatták a különböző külföldi egyetemeket, elsősorban a bécsit és a krakkóit. Mint ismeretes, a korszakban Magyarországon a valószínűleg csak rövid ideig fennálló pozsonyi egyetemen kívül - amelynek fennállási ideje alatt nem látszik esés a Bécsben beiratkozott magyar fővárosi hallgatók számában - nem volt egyetem.10 11 Egyes források emlegetik ugyan a budai egyetemet is, ez azonban a jelek szerint a Domonkos-rend hazai főiskolája volt, amely élvezte ugyan néhány egyetemi fokozat nyújtásának jogát, egyelőre azonban csak rendi növendékek itt tanulása igazolható." 7 RÖRIG 1959. 197-199., 217-220., 573-576., 652., 666. p. stb.; HAJNAL 1934. 36. p. skk. Vö. még BECHTEL 1930. 139., 148-151., 314 . p. skk.; Grundmann 1958. 60-61. p. kiemeli, hogy a polgárok, kereskedők hosszú ideig kitartottak a latin nyelv mellett, és Németország városaiban csak a 15. században jelentek meg anyanyelven tanító iskolák. (Magyarországon talán még akkor sem?) 8 Még II. Lajos nagyszámú titkára-kik között mindig a legmagasabb az egyetemet végzettek aránya - közül is legalább a fele nem járt egyetemre, névsorukat ld. Fógel 1917. 42-43. p. 9 Vö. a korszakkban hazánk viszonylatában legfontosabb két egyetem, a krakkóinak és a bécsinek kiadott anyakönyveit: Album I—II.; Matrikel II—III.; SCHRAUF 1893.; SCHRAUF 1902. 10 Vö. SCHRAUF 1902.110-116. p.; A pozsonyi egyetemre ld. pl. Ábel 1881.27-37. p.; HUSZTI1931. 234-235. p.; KOVÁCS 1966. 639-640. p. 11 ÁBEL 1881. 37^16., 83-97. p.; HARSÁNYI 1938. 145-231. p.
