Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
530 Társadalmi csoportok a középkori Budán Albert 1483-ban végrendelkezik. Ekkor már csak Lajos nevű fia és Margit nevű leánya él. Margit Neidinger Péter felesége, akitől két fia, Wolfgang és Ferenc született. A cég 1483-ban már feloszlófélben volt. Albert végrendelete alkalmával megemlékezik öccséről, Mártonról is. Főörökösnek azonban Lajost jelöli meg.101 Lajos eleinte Pozsonyban marad, de rövidesen Budára költözik, ahol polgárjogot szerez. Utolsó biztos adatunk 1492-ből maradt róla.102 Gailsam Márton 1489-ben bekövetkezett haláláig megőrizte a család tekintélyét Pozsonyban. Ekkor első felesége, Munich Anna már nem élt, fia és örököse, János második feleségétől született. Márton halála és Lajos elköltözése után ez a János képviseli a Gailsam családot fiágon Pozsonyban. Családi vagyona és tekintélye révén bejutott a városi tanácsba. Fiatalon, 1510. október 25. előtt halt meg. Özvegyet, akinek révén sógorságba jutott Harber János budai bíróval, és két leányt hagyott maga után.103 A Pozsonyban kihalt Gailsam család azonban továbbra is nagy szerepet játszott a fővárosban. Mohács előtt a Gailsamok Buda talán legtekintélyesebb kereskedői. Pontos leszármazásukat szinte lehetetlen tisztázni, és fel kell tételeznünk, hogy náluk is névcsere történt az örökösödési jog alapján. A Munich leányok utáni budai örökrészt, melyet bizonyára Münzer és később Haller kezelt, Gailsam Lajos Budára költözése után átvette. Apja és nagybátyja fenn idézett végrendeletei alapján állíthatjuk, hogy 1489-ig nem voltak még gyermekei, és talán házas sem volt. Viszont lehetséges, hogy Budára költözése házassággal van kapcsolatban. Budán jóval több magyar élt, mint Pozsonyban, és úgy látszik, nehézséget okozott nekik a Gailsam név kimondása. A királyi kancellária írnokai már Albert esetében elhagyják az „i” betűt, és Galsamnak írják. Ezt a névformát vette át a királyi kincstár 1494-ben, amikor említ egy „Galsam iuinor”-t, aki hajón gabonát szállított Nándorfehérvárra.104 A következő évtizedben a Galsamból Galzon lett, majd kiesett az „1” hang is, maradt a Gazon. 1505-ben Buda egyik legnagyobb szőlőbirtokosa egy magyarosan Galzonénak, Gazonénak nevezett asszony; akinek szőlőiben 1510-ben - részben — Gazon Mihály a birtokos, akit viszont 1507-ben egy oklevél Michael Galzon alias Mayxnemek és budai polgárnak nevez.105 Úgy hisszük, hogy itt is az történt, ami a Pemfflinger-Gallinczer, Kömlődy-Kreus esetben: egy Gailsam özvegyét vette feleid Pozsony v. lt. Prot. Test. 194-195. p. 102 Még Pozsonyban van 1485-ben: Pozsony v. lt. oki. 4890. sz. [MOL DF 242953.]; 1489-ben: Pozsony v. lt. Prot. Test. 220V.-221.; Budán: 1490. szeptember 29.: Pozsony v. lt. oki. 4930. sz. [MOL DF 242991.]; 1492: uo. 2114. sz. [MÓL DF 240737.] 103 Márton 1462 előtt vette feleségül özv. Kocherdorffer Bertalanná Munich Annát (KUBINYI 1963-64. 88. p. 61.j ), akitől azonban úgy látszik, nem született gyermeke. 1485-ben a pozsonyi Szt. Márton-plébánia „Kirchmaister”-e. ORTVAY 1894-1903. I. 270. p. 1487-ben pozsonyi „Genanter”, azaz külső tanácstag: Pozsony v. lt. Prot. Test. 209. 1489 első napján végrendelkezik, ebben testvére leszármazottairól is megemlékezik: Pozsony v. lt. Prot. Test. 220v.-221. Valószínűleg nyomban meghalt, özvegye Hona újból férjhez ment a Radolfzellből (Rottolzer) származó Kesman Jobst pozsonyi polgárhoz, akitől azonban nem születvén gyermeke, Gailsamtól született János fia lett örököse Kesmannak is. (Ilona végrendelete 1501: uo. 281. v-282. Kesmané 1506; uo. 312. v.—313.) Gailsam János apja végrendelete alkalmával még kiskorú, azonban mostohaapjáénál már a pozsonyi városi tanács tagja. 1510-ben a pozsonyi patríciuscsaládból származó Jungetl Miklós végrendeletében már azt mondja, hogy nővére, Borbála Gailsam János özvegye: uo. 333. v-334. Az özvegy Borbálát 1511-ben Flaber János budai polgár rokonának mondják (Pozsony v. lt. oki. 5278. sz. [MÓL DF 243322.]), ami érthető, hiszen Flarber 1516 előtt elhunyt felesége Borbála testvére volt (uo. 5369. sz. [MÓL DF 243413.]). Ezért igényli a Gailsam-örökséget 1530 körül Harber fia, Sebestyén. O azt állítja, hogy Gailsamné és Harberné apja Eleyblich Miklós volt. E szerint Jungetl a két asszony féltestvére (unokatestvére?) lehetett. Jánosnak maradtak ugyan leányai, addigra azonban meghaltak (uo. 2761. sz.; Fabritius 1881.1. 243-244. p.; Mályusz reg., Nagyal. 415. [Pozsony]). 104 1462: MÓL DL 15734.; 1494: Engel 1797-98.1. 95. p.
