Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetései tükrében a 13. századtól a 15. század második feléig
504 Társadalmi csoportok a középkori Budán gi gazdag polgár 1523. évi végrendeletével.375 Ez - és más adatok - alapján megállapíthatóan Vácott született 1467-ben, majd 1524-ben halt meg Nümbergben, ahol 1497-ben vette feleségül a tekintélyes családból származó Otilia Beheimet. Kereskedő volt, aki nürnbergi korában is járt Magyarországon. 1507-ben lett a nürnbergi nagytanács tagja mint „Genannter”, és az is maradt haláláig. Több házat vett. Házassága gyermektelen maradt, viszont fennmaradt arcképe, valamint címere. Rokonsága, úgy látszik, Magyarországon maradt. Legidősebb testvére István lehetett, aki földesúr volt Magyarországon, ahol állítólag Bothanban lakott. Ezt Wotzannal, azaz Váccal azonosítják, azonban lehetséges, hogy a Pest megyei Battyán (Bottyán), esetleg a nógrádi Bodony rejtőzik a név alatt.376 377 Másik testvére, a már említett Zsigmond budai polgár ekkor már nem élt, csak két leánya. Orsolya nevű nővére egy Fleischhacker nevű (vagy mészáros foglalkozású?) férfihoz ment hozzá. Végrendeletében Wolfgang fő örököséül bátyja, István egyetlen leányát, Katalint jelölte meg, de jelentős hagyományban részesültek Zsigmond leányai, Fleischhacker István, húgának fiai, valamint a rokonság több más tagja is. Eisen Katalin Nümbergbe költözött, ahol a bambergi Alexius Münzerhez ment hozzá. Münzer a budai bíró családjából származott, ugyanazt a címert használta, mint az. Különben dédapja, Albrecht Münzer bambergi tanácstag elsőfokú unokatestvére volt a budai Münzer Jánosnak.,77 Bennünket természetesen jobban érdekelnek a magyarországi rokonok. A végrendeletben — a már fent említetteken kívül - megemlékezett mostohatestvére, Neumeister János (Hans) váci polgár leszármazottairól, akik 200 magyar forintot kaptak. Egy bizonyos Köbért Bernât pesti polgár, akivel való rokonságát nem ismerjük, gyermekei vagy unokái 300 forintban részesülnek. Nagybátyjának nevezi különben Eiseler Tamás „úr” pesti polgárt, aki egyik végrendeleti végrehajtója. Ez a Tamás nejével, Margittal és testvéreivel, Jánossal, Sebestyénnel, Wolfganggal és János felesége Borbálával ezüsttárgyakban és ékszerekben elégíttetnek ki. Érdekes a megjegyzése a három utóbb említett Eiseler testvérről: pesti vagy bécsi polgárok! Másik végrendeleti végrehajtója, Schreck Lénáit, szintén pesti polgár. Ő 1500 forintot kap, továbbá feleségével ékszereket.378 A végrendelet több szempontból érdekes. Egyrészt mutatja, hogy ez a váci család nyilván vagyona révén földbirtokhoz is jutott, továbbá, hogy családi kapcsolatok kötötték össze a budai és pesti német polgársággal, valamint Béccsel és természetesen Niimberggel is. Másrészt újabb adatot ad számunkra a pesti németség számának és jelentőségének 16. század eleji megerősödésére.379 A lényegében színmagyar vezető rétegű Pesten talán nem véletlenül épp az az Eisaler (Eiseler) Tamás az első német származású tanácstag a Jagelló-korban, aki Eisen Wolfgang nagybátyja volt.380 A család másik tagjának, Eisaler Lőrinc pesti polgárnak leányát, Annát pedig a nürnbergi patrícius Haller Bertalan, a budai bíró elsőfokú unokatestvére fia vette felesé375 A végrendelet eredetije: Nürnbergi v. lt. B 14. Stadtgericht]. Libr. lit. Lochnerscher Zählung 1481-1548. 37. köt. föl. 85-89v. A végrendelet regesztáját Christa Schaper (Nürnberg) volt szíves levélben közölni Helmut Frhr. v. Hallerrel, aki kérésemre e levél fotókópiáját eljuttatta hozzám, ezért mindkettejüknek hálás köszönetét mondok. 376 Battyán: CsÁNKI 1890-1913.1. 25. p.; Bodony: uo. 95. p.; Schaper 1954. 389. p. Váccal azonosítja. 377 Ld. a 375. jegyzetben idézett oklevelet, valamint Schaper 1954. 387-396. p.; RASCHER 1970. 4-28. p. 378 Nagyon érdekes a végrendelet (ld. 375. j.) azon megjegyzése, hogy János, Sebestyén és Wolfgang pesti vagy (!) bécsi polgárok „wo sy dann ir wonung der Zeit meines absterbens hetten”, azaz már akkor szó volt Bécsbe költözésükről. (Tamás esetében nem!) És valóban, Eyseler Sebestyén 1529-ben bécsi tanácstag, 1531-ben pedig polgármester (QuGSt Wien 1/2. 1370., 1961. sz.) Ld. még a család ausztriai birtokszerzésére és nemességére Huszár 1963.458. p. 379 Vö. Budapest Története, II. köt. sajtó alatt. [Budapest Története II.] 380 KUBINYI 1963-64. 109. p. 176. j
