Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetései tükrében a 13. századtól a 15. század második feléig
A budai német patriciátus társadalmi helyzete... 489 Még 1430-ban is van adat a családra.249 Mindehhez még hozzátehetjük, hogy a Budán élő olasz és nürnbergi kereskedők között is éles ellentétek voltak, amit Zsigmond a Nápolyi László-féle betörés után azzal zárt le, hogy lefoglaltatta az olaszok vagyonát. Az olaszok üzleti tevékenysége különben hasonlított a régi, ispáni típusú budai patriciátuséhoz: pénzüzletek, kamarabérletek, feudális urakkal kötött üzletek.250 Bár az 1402-es mozgalom vezetői és Nápolyi László párthívei közötti tudomásunk szerint nem állt fenn kapcsolat, a két mozgalom leverése nem sokkal követte egymást. Elképzelhető ezért, hogy a budai régi patriciátus egy része az olaszok révén rokonszenvezett a nápolyi párttal, és velük együtt vesztette el befolyását. A régi családokból csak nagyon kevesen, azok is inkább árukereskedelemmel foglalkozók, játszottak továbbra is szerepet a várospolitikában. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a budai patriciátus régi családjai addig őrizték meg várospolitikai vezető szerepüket, amíg a délnémet befolyású árukereskedő réteggel szemben a német középpolgárságra és talán a magyar vezető rétegre tudtak támaszkodni. A századfordulóra ennek lehetősége megnehezedett, és ezért a jelek szerint inkább egykori szövetségeseik hatalomátvételi kísérletét támogatták. Gazdaságilag sem tudtak versenyezni az új vezető réteggel. A továbbiakban csak azok tudtak közülük felszínen maradni, akik vagy az új típusú vezető réteghez csatlakozva üzleti tevékenységüket is megváltoztatták, vagy nemesi birtokuk lehetőséget nyújtott számukra, hogy feladva a polgári életformát, a feudális nemesség sorában keressék boldogulásukat. A többiek tönkrementek. A 15. századi német patriciátus Budán 1402-03 tehát elég nagy cezúra a budai társadalomtörténetben. A tanácstagok névsorát vizsgálva - azon kívül, hogy teljesen új nevek tűnnek fel - nem találunk szerkezeti változást a vezető rétegen belül. Bár 1403-ban restaurálták a „régi” (valójában az időközben kialakult új vezető réteg tagjaiból álló) tanácsot, a középpolgárság felső, a patriciátus határán álló rétege (szűcsök, ötvösök, mészárosok, kalmárok) képviselve maradt a tanácsban éppúgy, mint a magyar vezető réteg, amellyel szemben eredménytelenül próbálták érvényesíteni a Jogkönyv kikötését, azazhogy csak két esküdtet választhatnak.251 A bírói méltóság esetében azonban a harmincas évekig 249 János esküdt 1378-ban, MÓL DL 6273. Fia, Jakab budai házára Id. ZsO II/l. 2168,11/2. 6740. sz.; MÓL DL 9791. [BTOE III/1. 294-295. p.] Az utolsó Greczinger, Ulrik, 1430-ban iratkozott be a bécsi egyetemre, SCHRAUF 1894-1904. II. 71. p. 250 Vö. MÁLYUSZ 1958. 306-308. p. 251 Mollay 1959.69. p. 27. §. Pl. 1409-ben Tamás fia János, Jakab szabó, Szepesi István és Gáspár városi esküdtek adtak ki oklevelet (ZsO II/2. 6943. sz ), és ugyanebben az évben Borgyas Péter „aurifisor” is tagja a tanácsnak (uo. 7094. sz.). Az öt közül kettő biztosan magyar, és kettő biztosan iparos. Bátéi Tamás fia János 1385/86-banés 1395/96-ban is esküdt volt (Id. fenn, 206. j.). 1389-ben egy szőlőjét adja el (MÓL DL 64106. [BTOE III/l. 35. p.[), 1392-ben szombatpiaci házát említik (Zichy IV. 498. p ), 1397-ben Tétényt szerzi meg (ZsO 1.4613. sz ), 1420-ban már özvegyéé a szombatpiaci ház. MÓL DL 64201. [BTOE III/2. 44. p.] Magyar volt Borgyas is. 1407-ben Jakab fia István fiának nevezik, ekkor testvéreivel, Tamással, Andrással és Anasztáziával közösen Esztergom megyei lakatlan birtokot vett bérbe, ZsO 11/2. 5405. sz. 1410-ben budai Olasz utcai házát említik, uo. 7562. sz. Testvérének, Borgyas András deáknak 1427-ben háza volt Óbudán, MÓL DL 11890. [BTOE III/2. 116. p ] Természetesen lehet a véletlen játéka is, hogy 1409-ben éppen a tanács két magyar tagjáról maradt fenn oklevél, hasonlóképp 1416/17-ben Bátor Benedekről és Visi Mátyásról, MÓL DL 87002 [BTOE III/2. 3-4. p.]. Az előbbi sókamarás volt (HÁZI 1921-43.1/2. 121-122. p ), ez azonban nem valószínű. Sajnos a 15. század első évtizedeiből mindössze egy teljes tanácslista maradt fenn, 1429-ből. (MÓL DL 12126. [BTOE 1II/2.
