Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A Pemfflingerek Bécsben és Budán. Adatok a két főváros polgárságának középkor végi gazdasági és családi összeköttetéseihez
754 Arcok a középkori Budáról és Buda bevétele után Buda udvarbírája és az újonnan megalakult Magyar Kamara tanácsosa lett, majd 1531-1536 között a kamara elnöke volt."0 Stephan Pemfflinger kétszer nősült. Első felesége a laibachi püspök, Christoph Räuber testvére volt.110 111 Később talán egyik nővérének a sógornőjét, gordovai Fáncsy Borbálát vette feleségül. Stephan 1537. május 21-én, utód nélkül halt meg. Igényét a diósgyőri uradalomra, amit fivérétől Sebastiantól örökölt, az özvegy Fáncsy Borbála érvényesítette.112 A harmadik fivérről, Christophról tudunk a legkevesebbet. II. Lajos király kamarása cubicitlariitsa volt."3 Tartozásai voltak a Fuggerek felé.114 Úgy tűnik 1528-ban még élt.115 Hans Pemfflinger gyermekei tehát kivétel nélkül nemesi rangra emelkedtek. Olyan hivatalokat viseltek, amik a fő- és középnemességet illeték meg. Házassági kapcsolataik is ezt a képet mutatják. Sebastian és Stephan már bárói címet viseltek. A Pemfflingerek üzleti ügyeit nagybátyjuk, Markus vezette tovább. A családnak e leghíresebb férfi tagja, aki Bajorországból ékezett Bécsbe, és ment tovább Radkersburgba, úgy tűnik 1513-körül, nem sokkal bátyja, Hans halála előtt, valószínűleg unokaöccseinek gyámjaként Magyarországra jött.116 Markus majd harminc évvel volt fiatalabb bátyjánál, ezért feltételezzük, hogy az apa egy másik házasságából számlázott.117 Magyarországon hamar felismerték képességeit a pénzügyi dolgokban, és pénzügyi hivatalnok lett. 1514. május 17-től 1514. november 10-ig, mint királyi alkincstartót és a kincstartó távollétében annak locumtenemét említik.118 Markus Pemfflinger válsághelyzetben, a magyar parasztháború idején irányította a pénzügyeket. Elöljárója Beriszló Péter, veszprémi püspök volt; de nemcsak a kincstartói hivatalt töltötte be, hanem az egyik horvát és szlavón báni méltóságot, is. A török veszély, de a parasztháború miatt is, májustól decemberig a bán az általa irányított tartományokban időzött, és így a pénzügyek vezetése egészen Pemfflinger kezébe került. Amikor télen Beriszló visszatért Budára, lejárt Pemfflinger hivatali időszaka. Utóda Várdai Pál lett.119 Később azonban ismét ott találjuk a pénzügyigazgatásban. 1521-ben egy püspöki szék megüresedése idején az administratores imiversorum proventuiim episcopatus Agriensis Markus Pemfflinger von Pemfflinger és a budai Pólyák Pál volt.120 Akkoriban Várdai volt a kincstartó. 1521. szeptember 4-én — ekkor már veszprémi püspök — egy érdekes oklevelet adott ki. Konrad Sauermann boroszlói és Thomas Venediger budai polgárok 1200 aranyforintot adtak kölcsön „ domino Marco 110 Ember 1946. 119., 124., 131. p. 111 Heiss 1974.; Fabritius 1875. 112 TAKÁTS 1934.1. 98-99. p. 13. j.: Fáncsy Borbála 1537. augusztus 20-án arra kéri a királyt, hogy Diósgyőrt élethossziglan hagyja meg neki. Fáncsy Barbara később Balassa Zsigmond felesége lett és mivel Ferdinánd tőlük vissza akarta venni Diósgyőr uradalmát, Balassa Diósgyőrt János királytól maga kérte adományul, a rivális Ferdinánddal szemben. Wenzel 1873. 79-80. p.; Heiss 1976. 91-92. p. 113 FÓGEL 1917. 54. p. 114 Pölnitz 1958-63.1. 468. p„ 253. j.; Strieder 1905. 74. p. 115 Ld. fent, 100. j. 116 Ld. fent, 11., 94. j. 117 Mivel 1497-ben iratkozott be a bécsi egyetemre (ld. fent 11. j.), valószínűleg 1480 körül született. Hans már 1477-ben nős volt (ld. 36. j.), tehát 1450 körül született. Azt, hogy Hans és Markus testvérek voltak, több adat is bizonyítja. Markus Stephant mindig, mint az öpatruehs-iA említi. Schuller (105. j ), 483. p. (98. sz.);495. p. (107. sz.); Stephan ezzel szemben avunculus-nak nevezi Márkust. Ld. fent 97. j. 118 Bártfa v. lt. Oki. 4426., 4427,, 4433., 4450., 4466. sz. [MOL DF 217338., 217339., 217345., 217362., 217379.] A négy utóbbi oklevelet maga Pemfflinger állította ki 119 Kubinyi 1963b. 125-134. p. 120 Bártfa v. lt. Oki. 5062 sz. [MOL DF 217991.] (1521. július 29). Ld. a következő jegyzetet is.
