Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A Pemfflingerek Bécsben és Budán. Adatok a két főváros polgárságának középkor végi gazdasági és családi összeköttetéseihez
A Pemfflingerek Bécsben és Budán 755 Pemfflynger et Paulo Polyak administratoribus proventuum episcopatus Agriensis". A kincstartó kötelezettséget vállalt, hogy amennyiben az adós nem teszi meg, a következő pünkösdig őmaga fizeti vissza a tartozást,121 Sauermann nürnbergi családból származó, igen híres boroszlói kereskedő volt.122 Venediger szintén Boroszlóból érkezett.123 Ennek az üzletnek a hátterét sajnos nem tudjuk megvilágítani. Pólyák nevét már Bécs magyar bevételekor említettük.124 Minthogy Kassa és az észak-keleti városok az egri egyházmegyéhez tartoztak és Pólyák főként a lengyel kereskedelemben ténykedett, úgy tűnik Pemfflinger is, bátyja is ebben voltak érdekeltek. Emellett megemlíthetjük, hogy Pólyák is - ahogy Pemfflinger is - Mária királyné köréhez tartozott. 1523 szeptemberében „ der edel vund vesst Paul Polägkh haubtman der herrschaft zu Hungrischen Alltenburg" (Magyaróvár),125 tehát valószínűleg a királyné szolgája.126 1525-ben Mária királyné különleges védelme alá helyezi.127 Úgy tűnik Pemfflinger gyakran vett fel kölcsönt. így 1521-ben is 1200 aranyforint kölcsönt vett fel a pesti Thomas Eyslertől.128 Ez ismét egy érdekes kapcsolat. Eysler majd száz év után annak a Pestnek az első német tanácstagja, ahol a lakosság túlnyomó többsége magyar volt. Az Eyslerek rokonai a Budán, Vácott és Niirnbergben élő Eisen családnak. Egy pesti Eysler lány ment feleségül a nürnbergi Bartholomäus Hallerhez. A pesti tanácsos, Thomas Eysler fivére, Sebastian Bécsbe telepedett át, ahol 1531-ben polgármester lett.129 Pemfflinger későbbi tevékenységét igen jól ismerjük.130 II. Lajos valószínűleg 1521 októberében Nagyszeben királyi bírójává nevezte ki, és ezzel Pemfflinger lett a szászok grófja (comes Saxonum) és az erdélyi „szász egyetem” feje. Bár a szászoknak Mátyás király óta megvolt az a joguk, hogy királybírót válasszanak, ezt a jogot azonban a királyok gyakran megsértették, így Pemfflinger esetében is. Ennek ellenére ő lett az egyik legjelentősebb szász gróf. Markus feleségül vette elődje, Lulay özvegyét, Tabiássy Klárát. Az asszony örökös grófi családból származott (vagyis szász nemesi nemzetségből), és így felesége halála révén Pemfflinger óriási vagyont örökölt. Szász grófként sem tartotta távol magát az üzleti ügyektől. Irányította illetve bérbe adta Erdély különböző pénzügyi hivatalait, bányászattal is foglalkozott, Ferdinánd király pedig nagy birtokokat adományozott neki, illetve engedett felcserélni. Bárói címe, amelyet unokaöccsei is viseltek, ezekből a birtokaiból eredt. Pemfflinger 1526 után János királlyal szemben igen hamar Ferdinánd mellett döntött, és így az erdélyi Habsburg-párt egyik vezetője lett. Minthogy az ellenpárt egyre erősödött, a szász grófnak el kellett hagynia Erdélyt. Segítséget akart vinni, de 1537. március 16. és április 14. között meghalt. Egy fiút hagyott hátra, Planst, aki 1543-ban fiatalon meghalt. Ezzel a Pemfflinger család magyar ága kihalt. 121 MÓL DL 23582. 122 Pfeiffer 1929.240-241. p.; Haller von Hallerstein 1967. 136-137. p.; Ammann 1970. 135., 180. p. 123 PFEIFFER 1929. 238. p. A Venediger család Salzburgból érkezett Boroszlóba és nürnbergeri üzleti összeköttetései voltak; vö. Stromer 1967. 765., 770. p Thomas Venediger és Dr. Johann Weinmann a budai Krisztus Teste Testvérület utolsó elöljárója volt (1529), KUBINYI 1966. 286. p. Ez a testvérület volt a magyar főváros német patríciusainak szervezete; ugyanott, 241-242. p. Weinmannról Id : KLIER 1970. 270-289. p 124 Ld. fent, 46. j. 125 HÁZI 1921^13.1/7. 72. p. (45. sz.), ld. uo. 70-71. p. (44. sz.) is. 126 HEISS 1976. 100. p. feltételezése szerint a királyné ezt az uradalmat csak 1524-ben kapta meg. Ebben az esetben Pólyák a király szolgálatába állt 127 MÓL DL 24186. 128 Fabritius 1875. 19. p 129 KUBINYI 1863-64. 109 p ; Kubinyi 1971e 257-258. p Sebastian Eyslerröl ld. CZEIKE 1974. 133. p. 130 Ld. fent, 1. jegyzetben idézett irodalmat
