Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A Pemfflingerek Bécsben és Budán. Adatok a két főváros polgárságának középkor végi gazdasági és családi összeköttetéseihez
A Pemfflingerek Bécsben és Budán 753 számára. Ez a levél bizonyítja Gallinczer és sógora Markus Pemfflinger üzleti kapcsolatát.97 Mária királyné Gallinczert, sógornőjének férjét, 1523 körül Diósgyőr várnagyává nevezi ki.98 Gallinczer és felesége 1526-1527 között - mint Habsburg-pártiak - fogságba estek, de Ferdinánd hatalmának megerősödésekor kiszabadultak. Ekkor Gallinczer és mostoha fia, Sebastian Pemfflinger Diósgyőr örökös várnagyi méltóságát kapták meg. Gallinczer és felesége valószínűleg hamarosan meghaltak.99 Gallinczer és Pemfflinger özvegyének házasságából nem született gyermek. Ursula első házasságából viszont legalább hat gyermek származott.100 Csak röviden foglalkozunk velük, ők már nem a polgársághoz, hanem a nemességhez tartoztak. Előbb a lányokról teszünk említést. Korábban azt feltételezték, hogy Katherina Markus lánya volt, noha ennek tarthatatlanságát márBedeus bebizonyította.101 Mária királyné udvarában lett udvarhölgy, és a befolyásos Török Bálint főúrral kötött házasságot.102 A többi lány, mint komorna Anna hercegnővel ment Ausztriába. Dorothea 1522-től kezdve úrnője ékszereiről gondoskodott, míg 1525-ben feleségül nem ment Hans von Thurnhoz, Anna étekfogójához.103 1 5 3 6-ban halt meg és az arnfels-i plébániatemplomban temették el.104 Anna Pemfflingert fivére Stephan a nemes gordovai Fáncsy Jánoshoz adta feleségül. Az eljegyzésen I. Ferdinánd király személyesen volt jelen. Az esküvőt 1534. január 25-én tartották meg.105 Úgy tűnik Sebastian volt a legidősebb fiú. Mint udvari istállómester 1531-ig Mária királyné szolgálatában állt. Apósát követte, mint diósgyőri várnagy, de 1533-ban Bruck an der Leitha várnagyi tisztségét is viselte. Mária királyné 1528-ban neki adományozta a Selmecbányái választóház felét.106 Még 1526 előtt feleségül vette Erzsébetet, a Bécsújhelyi kivégzett Hans von Puchheim és Barbara Strein von Schwarzenau lányát, és az erdélyi Csicsó és Kiiküllő bárója volt. Két lánya volt, Barbara, aki Oswald von Eytzinghez ment feleségül és Ursula, aki a magyar főúr, Forgách Simon hitvese lett.107 Sebastian 1536. május 3-án halt meg.108 Fivére, Stephan, nővérével Mária hercegnő kíséretében Ausztriába ment. Anna és Ferdinánd étekfogója lett. A főherceg diplomáciai küldetéssel is megbízta.109 Ferdinánd magyar királlyá választása 97 MZsO V/l. 148-150. p. (303. sz.); 152. p. (308. sz.). 98 Wenczel 1873. 78-79. p.; Fabritius 1875. 7. p.; HEISS 1974. 164-165. p.; HEISS 1976. 90-91. p. 99 Fabritius 1875.; Heiss 1976.91. p. 100 A Telekkönyv egy bejegyzése szerint WStLA Gb. 1/9. tol. 178 (1528) Dr. Richard Perger szíves közlése szerint ld. fent 25. j. - hat gyereke volt: Sebastian, Christoph, Ursula, Katherina, Dorothea, és Anna. Ursula, Gallinczer felesége viszont nem a testvérek egyike, hanem az anyjuk. Ezzel szemben a forrás nem említi meg Stephant. Stephan és Sebastian viszont fiai voltak Ursulának. Vö. pl. Stephan Pemfflinger Ferdinándhoz írt levele (1536) Fabritiusnál (FABRITIUS 1875. 7. p., 5. j.) Másrészt viszont a harmincas években egy adat bizonyos Ursula von Pemfflingert az innsbrucki udvar kamarillájának nevezi; GOOSS 1940. 386. p., 1096. j. Ő valószínűleg nem azonos Sebastian lányával. 101 BEDEUS 1858. 130. p. 10. j. 102 Ld. TakáTS 1934.1. 99. p.;FÓGEL 1917. 26. p„ 57. p„ 3. j.; HEISS 1974. 164. p. 103 HEISS 1974. 163-164. p. 104 STADL 1732-41. VI. 141. p.: 1536. június 20-án halt meg. Sírkövén „gebohme Freyn von Pemflingen”-nek nevezik. 105 SCHULLER 1898. 561. p. (146. sz.). A Fáncsykat Szlavóniában és a vele határos Somogybán gazdagon javadalmaztatták. CSÁNKI 1893b. 24., 32., 50., 129. p.; CSÁNKI 1890-1913. II. 670-671. p. 106 Vö. legutóbb HEISS 1974. 165. p.; HEISS 1976. 62,71., 90-91. p. 105. j. 107 Wissgrill 1890. 166-167. p.; Sebastian felesége is Mária szolgálatában állt: HEISS 1974. 165. p. Sebastian lányai: BÁRTFAI SZABÓ 1910. 304,, 778. p. Veje, Forgách 1526-ban született, uo. 301-302. p. 108 TAKÁTS 1934.1. 99. p. 109 HEISS 1974. 164. p.
