Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A Pemfflingerek Bécsben és Budán. Adatok a két főváros polgárságának középkor végi gazdasági és családi összeköttetéseihez
752 Arcok a középkori Budáról volt. 1497-ben, mint a megüresedett pannonhalmi apátság „administrator proventuum”-a tevékenykedik. Ebben a minőségében szedi be Sopron város királyi adóit.87 Hamarosan visszatért Ausztriába, ahol a császári tanácsos88 és az Alsó-Ausztria tartományok udvari kamarájának tanácsosa lett.89 A magyar pénzügyigazgatásban szerzett ismereteit tudta hazájában kamatoztatni. Fia, Dr. Hans Schneidpöck nagy karriert futott be. Először Agnes von Puchheimet vette feleségül, később Hedwig von Zinzendorffot.90 Schneidpöck tagja lett az alsó-ausztriai kormányzó hatóságnak, később pedig annak kancellárja lett. A császár halála után a rendek lemondatták a régi kormányzatot. Schneidpöck a régi kormányzathoz tartozott, ezért képviselte 1522-ben a bécsújhelyi vérbíróságnál a rendi vezetőkkel szembeni vádat. V. Károly császár a „von Schönkirchen” titutlussal a bárók közé emelete.91 Később magyarországi követ lett.92 Természetesen a Schnedpöckökkel való rokonság és anyja személye egyengette a Pemfflinger fiúk karrierjének útját a Jagellók és Habsburgok udvarában. Hans Pemfflinger halála után özvegye, Ursula másodszor is férjhez ment, mégpedig az egyébként ismeretlen Leonhard Gallinczerhez, aki budai szokás szerint felesége első férjének Pemfflingemek a nevét használta gyakran. A Budán érvényes öröklési jog lehetővé tette, hogy a Pemfflinger vagyon egy részét megkapja, és így a család tagjává válhassék.93 Ezzel a házassággal új helyzet alakult ki. Pemfflinger halálakor a gyerekek kiskornak voltak még, ezért az új férj Pemfflinger fivérét, Márkust Magyarországra hívta és a gyerekek gyámjául rendelte. Sógornője házasságakor azonban Markus - mint azt látni fogjuk — átvette a magyar királyi pénzügyigazgatás vezetését, és így nem tudott unokaöccsei érdekeiről gondoskodni. így kényszerűségből a mostohaapa, Gallinczer lett a család és a Pemfflinger vállalkozás új feje. Egy különös esetben egészen világosan elénk tárni ez a helyzet. Markus Pemfflinger „ de Regede” (Radkersburg magyar neve) 1513. április 20-án 1400 aranyforintot adott kölcsön Somi Gáspár főúrnak. Ez utóbbi cserébe néhány jószágra kötelezte el magát. Egy 1515. február 2-ai oklevélből megtudjuk, hogy Markus ezt az összeget Hans Pemfflinger özvegyétől kapta, aki időközben Gallinczer hitvese lett; ezért mondott le Somival szembeni követeléséről sógornője és annak férje javára.94 A Somival kötött üzletet Pemfflinger, mint a Pemfflinger vállalkozás vezetője lezárta, mivel azonban ezt Gallinczer időközben átvette, természetes volt, hogy Markus őrá hagyta követeléseit. A Gallinczerek az ő követeléseiket eladták.95 Sajnos igen kevés adatunk van Gallinczer üzleti ténykedéséről. Akár az is feltételezhető, hogy megelégelte az ingatlanok igazgatását és felhagyott a kereskedelemmel.96 Mégis mutatkoznak jelei annak, hogy Markus és Gallinczer később is üzleti kapcsolatban álltak egymással. 1525-ben Gallinczer (már Diósgyőr várnagya) és Ursula váltót állított ki a fiumei zsidó Muschl 87 1494: Héderváry I. 481. p.; 1497: HÁZI 1921—43.1/6. 164-165. p. (155. sz.) 88 HHStA Maximiliana Karton 42. IV/7. föl. 207. 89 VANCSA 1905-27. II. 575. p. 90 Ld. fent, 80. j„ továbbá WlSSGRlLL 1890. 190-190., 211. p. 91 VANCSA 1905-27. II. 592., 596-597., 621„ 623., 636-637., 649-650. p.; LHOTSKY 1971. 84-87., 101., 126. p. 92 Ld. fent 77. j. 93 Ld. erről Kubinyi 1966.230-235. p. Gallinczer úgy tűnik 1514. június 5. és szeptember 23. között vette feleségül Ursula Pemfflingert, ld. fent, 60., 67. j. 94 Prot. Búd. 187-188, 302-304. p. 95 Fabritius 1875. 107-108. p. 96 Ld. a 60. jegyzetben idézett oklevél.
