Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)

Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai káptalan késő középkori jegyzőkönyve

A budai káptalan késő középkori jegyzőkönyve 675 Hevesé az egri, Nógrádé a váci káptalan (Vác akkor Nógrádhoz tartozott1 '). Ezek szerint a bu­dai káptalan törzsterületét csak Pilis és Pest megyékre korlátozhatjuk, míg a felsorolt megyék lehettek azok, ahol a káptalan — ha nem lett volna országps jogú - még eljárhatott. Ezeket előrebocsátva lássuk az adatokat, amelyeket a káptalani jegyzőkönyvből merítet­tünk. Mivel a bevallásoknál szigorúan ügyeltek arra, hogy megadják az illető birtok közigazga­tási beosztási helyét, összeállításunk elkészítése nem okozott nehézséget. Bevallásonként vettük fel adatainkat, ha tehát ugyanabban a bevallásban azonos megyéből több birtok szerepelt csak, egynek vettük. Ha azonban ugyanabban a bevallásban különböző megyei birtokokat ide­genítettek el, minden megyénél felvettük külön, ahol említették. Meg kell jegyeznünk, hogy a káptalani kancellária, arra is ügyelt, hogy a városok (civitas) esetében ne adja meg a megyét. Úgy látszik tehát - és ez várostörténetileg, a város jogi különállása ismeretéhez nyújt adatokat - a várost nem tartották a megyei hatóság alá tartozónak. Ahol oppidumot említenek, ott azonban mindig megadják a megyét is. Vizsgáljuk meg milyen városok, és hány bevallással szerepelnek a protocollumban? Kassa (1), Várad (2), Szeged (3), Fehérvár (2), Selmecbánya (1), Vác (1), Pest (3), Buda (12), Budafelhévíz (4), Óbuda (14), Szalánkemén (1), Pápa (1). Összesen 12 vá­ros, 45 bevallással szerepel, az 537 bevallásnak 8,4%-ával, ami elég magas arány. Érdekes azonban, hogy milyen városokat neveznek civitasnak? A valódi, királyi városok közül Kassát, Szegedet, Fehérvárt, Selmecbányát, Pestet és Budát. Budafelhévíz ugyan jogilag földesúri me­zőváros, de mint Buda szinte azonos jellegű külvárosa, joggal számítható valóban ide. Óbuda és Szalánkemén szinte megközelítette a városi szintet. A püspöki székhely városok egyházjogi­­lag szintén civitasok, így tehát egyedül a magánföldesúri Pápa mezőváros esetében állíthatjuk azt, hogy tévesen vették fel a megyei hatóságtól független civitasok között. Ez talán azzal ma­gyarázható, hogy a káptalanban két Pápai nevű, feltehetően innen származó kanonok is műkö­dött, akik lokálpatriotizmusa iránti tapintattal nem tették ki a megyét. A továbbiakban azonban az egyszerűség kedvéért a városokat nem vizsgáljuk külön, hanem az innen származó bevallá­sok számát hozzávesszük annak a megyének a számához, ahol a város területileg feküdt. Mint már említettük, 537 bevallásról van adatunk. Ezek közül a káptalan törzsterületére, Pilis és Pest megyékre (valamint Buda, Budafelhévíz, Óbuda és Pest városokra) 183, azaz az összes bevallásnak valamivel több, mint egyharmada, 34,1% esik. A két megye bevallásainak száma majdnem egyenlő: Pilisé 91, Pesté 92. Azonban Pilis megye bevallásának számát a há­rom város területére vonatkozó bevallások növelik meg. Ezeket és Pest várost leszámítva, már más az arány: (Pilis megye 61 és Pest megye 89). Elég nagy számú a szomszéd megyékből szár­mazó bevallás is. A Jász és Kun kerületek nélkül - ahonnan egy bevallást sem vettek —, a követ­kező adatokat találjuk: Esztergom 3, Fejér 27, Solti szék 42, Külső-Szolnok 11, Heves 17, Nógrád 10, összesen 110, ami az összes bevallás 20,5%-a. Itt különösen érdekes Fejér megyé­nek és az oda tartozó solti széknek a jelentősége, ahol pedig összesen három hiteleshely műkö­dött. A solti széknél főleg az 1513. és 1514. évi bevallások érdekesek. Ebben a két évben összesen 15 alkalommal fordul elő Solti bevallás Óbudán. A káptalan forgalmának tehát valamivel több, mint a felét a területileg illetékes hiteles­helyi forgalomnak megfelelő bevallások, tehát a két megyényi törzsterület és a szomszédos hat megye tette ki (293 bevallás, 54,6%). 244 bevallás — az összes bevallás 45,4%-a -, azonban a káptalan különleges jogkörének következményeképp az egész akkori Magyarország területéről származott. Szinte valamennyi megye szerepel. Mindössze néhány kisebb megye területéről 11 11 CSÁNKI 1890-1913.1. 93. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom