Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai káptalan késő középkori jegyzőkönyve
A budai káptalan késő középkori jegyzőkönyve 675 Hevesé az egri, Nógrádé a váci káptalan (Vác akkor Nógrádhoz tartozott1 '). Ezek szerint a budai káptalan törzsterületét csak Pilis és Pest megyékre korlátozhatjuk, míg a felsorolt megyék lehettek azok, ahol a káptalan — ha nem lett volna országps jogú - még eljárhatott. Ezeket előrebocsátva lássuk az adatokat, amelyeket a káptalani jegyzőkönyvből merítettünk. Mivel a bevallásoknál szigorúan ügyeltek arra, hogy megadják az illető birtok közigazgatási beosztási helyét, összeállításunk elkészítése nem okozott nehézséget. Bevallásonként vettük fel adatainkat, ha tehát ugyanabban a bevallásban azonos megyéből több birtok szerepelt csak, egynek vettük. Ha azonban ugyanabban a bevallásban különböző megyei birtokokat idegenítettek el, minden megyénél felvettük külön, ahol említették. Meg kell jegyeznünk, hogy a káptalani kancellária, arra is ügyelt, hogy a városok (civitas) esetében ne adja meg a megyét. Úgy látszik tehát - és ez várostörténetileg, a város jogi különállása ismeretéhez nyújt adatokat - a várost nem tartották a megyei hatóság alá tartozónak. Ahol oppidumot említenek, ott azonban mindig megadják a megyét is. Vizsgáljuk meg milyen városok, és hány bevallással szerepelnek a protocollumban? Kassa (1), Várad (2), Szeged (3), Fehérvár (2), Selmecbánya (1), Vác (1), Pest (3), Buda (12), Budafelhévíz (4), Óbuda (14), Szalánkemén (1), Pápa (1). Összesen 12 város, 45 bevallással szerepel, az 537 bevallásnak 8,4%-ával, ami elég magas arány. Érdekes azonban, hogy milyen városokat neveznek civitasnak? A valódi, királyi városok közül Kassát, Szegedet, Fehérvárt, Selmecbányát, Pestet és Budát. Budafelhévíz ugyan jogilag földesúri mezőváros, de mint Buda szinte azonos jellegű külvárosa, joggal számítható valóban ide. Óbuda és Szalánkemén szinte megközelítette a városi szintet. A püspöki székhely városok egyházjogilag szintén civitasok, így tehát egyedül a magánföldesúri Pápa mezőváros esetében állíthatjuk azt, hogy tévesen vették fel a megyei hatóságtól független civitasok között. Ez talán azzal magyarázható, hogy a káptalanban két Pápai nevű, feltehetően innen származó kanonok is működött, akik lokálpatriotizmusa iránti tapintattal nem tették ki a megyét. A továbbiakban azonban az egyszerűség kedvéért a városokat nem vizsgáljuk külön, hanem az innen származó bevallások számát hozzávesszük annak a megyének a számához, ahol a város területileg feküdt. Mint már említettük, 537 bevallásról van adatunk. Ezek közül a káptalan törzsterületére, Pilis és Pest megyékre (valamint Buda, Budafelhévíz, Óbuda és Pest városokra) 183, azaz az összes bevallásnak valamivel több, mint egyharmada, 34,1% esik. A két megye bevallásainak száma majdnem egyenlő: Pilisé 91, Pesté 92. Azonban Pilis megye bevallásának számát a három város területére vonatkozó bevallások növelik meg. Ezeket és Pest várost leszámítva, már más az arány: (Pilis megye 61 és Pest megye 89). Elég nagy számú a szomszéd megyékből származó bevallás is. A Jász és Kun kerületek nélkül - ahonnan egy bevallást sem vettek —, a következő adatokat találjuk: Esztergom 3, Fejér 27, Solti szék 42, Külső-Szolnok 11, Heves 17, Nógrád 10, összesen 110, ami az összes bevallás 20,5%-a. Itt különösen érdekes Fejér megyének és az oda tartozó solti széknek a jelentősége, ahol pedig összesen három hiteleshely működött. A solti széknél főleg az 1513. és 1514. évi bevallások érdekesek. Ebben a két évben összesen 15 alkalommal fordul elő Solti bevallás Óbudán. A káptalan forgalmának tehát valamivel több, mint a felét a területileg illetékes hiteleshelyi forgalomnak megfelelő bevallások, tehát a két megyényi törzsterület és a szomszédos hat megye tette ki (293 bevallás, 54,6%). 244 bevallás — az összes bevallás 45,4%-a -, azonban a káptalan különleges jogkörének következményeképp az egész akkori Magyarország területéről származott. Szinte valamennyi megye szerepel. Mindössze néhány kisebb megye területéről 11 11 CSÁNKI 1890-1913.1. 93. p.