Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai káptalan késő középkori jegyzőkönyve
676 Társadalmi csoportok a középkori Budán nem találunk bevallásokat. Ezek a következő megyék: Árva, Torna, Moson, Keve és Torontál Magyarországon és Szlavóniában Verőce. A többi szlavón megye területéről - eltekintve az akkor már javarészt török Dubica, Szana és Orbász megyéktől -, továbbá valamennyi erdélyi megye területéről származó birtokok fassioi is szerepelnek. De a kiváltságos területek-mint a már említett jász és kun, valamint a székely és szász székek -, egyáltalán nem jelennek meg a protocollumban. Ha országosan vizsgáljuk az egyes megyék sorrendjét a bevallások számának nagysága szerint, a következőket tapasztaljuk:12 1. táblázat. Kimutatás azokról a megyékről, ahol tíznél több birtokelidegenítés volt. SorszámA megye megnevezése A birtokelidegenítés száma 1Pest 92 2Pilis 91 3Solti szék 42 4Fejér 27 5Somogy 22 6Heves 17 7Borsod 13 8Baranya 12 9Csongrád 12 10Külső Szolnok 11 11Nógrád 10 12Nyitra 10 Rátekintve a táblázatra, mindjárt kitűnik, hogy a káptalan hiteleshelyi törzsterületéről és az ezekkel szomszédos megyékből származik a legtöbb bevallás. Kivétel három délvidéki megye, Somogy, Baranya és Csongrád, valamint két északi megye, Borsod és Nyitra. Somogy és Baranya megyék nagyszámú bevallását azzal lehet magyarázni, hogy ezek voltak akkor az ország legnépesebb megyéi, és az innen származó lakosok a főváros polgárságában is viszonylag nagy számmal szerepeltek.13 Mindezek alapján világos, hogy az óbudai káptalan valóban az egész ország területéről szolgálta ki ügyfeleit; bár az adatok elsősorban a központi fekvésű területre vonatkoztak és sta-12 Szabó 1963b. 69. p. táblázat 13 Budapest Története I. köt. Kézirat. [Budapest története I. - A Szerk.] Megjegyezzük, hogy a káptalan és más óbudai és környékbeli egyházi testületek birtokosok voltak ebben a két megyében: CsÁNKl 1890-1913. II. 555-556., 666-667., 688-689. p.
