Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai káptalan késő középkori jegyzőkönyve
A BUDAI KÁPTALAN KÉSŐ KÖZÉPKORI JEGYZŐKÖNYVE Birtokeladások és zálogosítások a budai káptalan előtt Ismeretes, hogy Magyarországon a feudális korszakban az ón. hiteleshelyek igen nagy szerepet játszottak mind a bírósági eljárások terén, mint pedig olyan ügyek irásbafoglalásában, amelyeket ma a közjegyzők végeznek. Eredetileg szinte valamennyi egyházi testület, tehát a székes- és társaskáptalanok, valamint a monasztikus szerzetesrendek és a johanniták konventjei élvezték azt a jogot, hogy hiteles testületi pecsétjükkel ellátva idegen személyek, illetve testületek számára közhitelű oklevelet állítottak ki. A 14. század közepén azonban a kisebb konventektől az uralkodó megvonta a hiteles pecsét használati jogát. Ettől az időtől fogva - egy-két módosulás kivételével - a hiteleshelyi jogot megőrző testületek között felosztották az ország területét. Mindegyik testület az ország egy, vagy több megyéjére kiterjedő hatáskört élvezett, mint például a leleszi konvent. Volt azonban olyan megye is, ahol több hiteleshely működött, mint például Fejér megye. Itt a fehérvári káptalan és az ugyanitteni keresztes konvent egyaránt jogosult volt az eljárásra. Minden hiteleshely eljárhatott azonban a szomszédos testület területén is, s ezzel a pártatlanság elvét próbálták alkalmazni. Különösen jól látszik ez a leleszi konvent esetében, amelynek működését és területi hatáskörét Kumorovitz L. Bernât dolgozta fel. A szorosan vett hatásköri terület tizenegy megyére terjedt ki, melyből a törzsterület kilenc megye volt. De felvettek bevallásokat még kilenc szomszédos megyében is, megbízásból pedig eljártak még hat megyében. A Dunántúlon, ahol több hiteleshely működött, természetesen kisebb volt a törzsterület és a szomszédos hiteleshelyek területe is, ahol még joguk volt eljárni. Néhány hiteleshely azonban kezdettől fogva, vagy pedig későbbi kiváltság alapján jogosult volt eljárni nemcsak a saját, szorosan vett illetékességi körletében, hanem az egész ország területén is és okleveleket kiállítani éppen olyan jogérvénnyel, mint a területileg illetékes hiteleshely. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a központi bíróságok számára hasznosnak látszott központi hiteleshelyek létesítése a királyi székhelyen, ahol koronázáskor, stb. az egész ország területéről összesereglett nemesség is igényelte a központi oklevél kiállító szervet, és így nem véletlen, hogy ezt a jogot az ősi koronázó és király temetkező város Fehérvár, és az ország későbbi székvárosa melletti, magát azonban végig budainak nevező, Óbuda társaskáptalanjai nyerték el. Később a török veszély miatt a jövedelmeit elvesztett boszniai székeskáptalanra is kiterjesztették az egész ország területére érvényes hiteleshelyi hatáskört. A hiteleshelyi eljárás kétféle volt, mint ahogy arra már bevezetésünkben utaltunk. A hiteleshely Jelentős szerepet vitt... az országos bíráskodásban és közigazgatásban is, mint a közhatóságok kisegítő szerve. E működése felöleli: 1. a különböző birtokügyekben való eljárást (introductio és statutio stb.) és 2. a peres eljárásoknak úgyszólván minden mozzanatát. Mindezekben csak a király, vagy az országos közhatóságok parancsára és előírása szerint járhattak el”.1 * 14 1 KUMOROVITZ 1928. [Klny.] 3 . p. A hiteleshelyi működésre ld. még: ECKHART 1914a. A fehérvári, budai, boszniai káptalanokra ld. uo. 459. p. Fehérvár és Buda hiteleshelyeinek országos hatásköri kezdeteit nem ismerjük, a 14. század elején mindenesetre már rendelkeznek vele. Az (ó)budai káptalan országos hatáskörének okát Zsigmond egyik 1397. évi oklevele magyarázza meg: „ad nostre specialis residentie regalis habitationis locum” legközelebb eső hiteleshely. ZsO 1. 4845. sz.
