Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A középkori budai mészároscéh
670 Társadalmi csoportok a középkori Budán mazás kiderül a szövegből. Az 1522-től céhtag Cziemer Mártonról még abban az évben megmondják, hogy kassai, az 1525-től kimutatható Herman Jánosról, hogy ulmi. (Tehát külföldiek is léptek be a céhbe.) Máskor a névből lehet következtetni. Az azonosíthatatlan Czypser Márton szepességi, Günsser kőszegi, a három, más nevű Siebenbürger erdélyi, Woczner pedig váci lehetett. A tizedjegyzékben említett Korponai Jánost nyilván származáshelye alapján nevezték így. Eisenreich Péter pozsonyi esküdt, majd polgármester2" özvegye, Margit 1505-ben kelt végrendeletében megemlékezik testvéréről, Pongrác budai mészárosról, és szól annak meghalt leányának gyermekeiről.211 212 Pongrác családnevét nem ismerjük. A székjegyzékben 1500 és 1508 közt lett összeírva, az unokáira vonatkozó adat azt mutatja, hogy 1500-ban már hosszabb ideig kellett céhtagnak lennie. A budai mészárosok társadalmi tekintélyét mutatja a pozsonyi polgármesterhez fűződő sógorsága is. A nagy távolságról történő bevándorlás különben a többi céhre is jellemző volt. Gyakorlatilag - az egy ulmin, mint külföldi személyen kívül - az ország német nyelvterülete nagy részéről mutathatók ki Budára jutott mészárosok, sőt még néhány magyar is. A budai német mészároscéh - ahogy arra már rámutattam - nemcsak tekintélyes, a város vezetésében is szerepet vállaló gazdag mesterekből állt, hanem mesterei önállóságát részben megtartva egységes üzleti vállalkozást is folytatott, amiben talán különbözött a fővárosi céhek többségétől.213 A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei. Szerk.: Kenyeres István. Bp. 2008. (Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez I.) 15-56. p. 211 A rá vonatkozó adatokra - kivéve özvegye végrendeletét - Szende Katalin volt szíves felhívni a figyelmemet, amit ezúttal is köszönök. 1468-ban már háztulajdonos, 1477-ben esküdt volt, 1502-ben végrendelkezett. A saját és özvegye végrendeleteire Id. még SZENDE 2004. 501. p. Pozsonyi polgármester 1492-1493-ban: ORTVAY 1894-1903. III. 397. p. 212 Prot. Test. föl. 31 lr-v. (Az adatot negyven éve írtam ki.) A végrendeleti könyv az Országos Levéltárban DF 277056. sz. alatt olvasható. Annak idején a Pongrác leányára és unokáira vonatkozó adatokat nem írtam le. Ezt Szende Katalin közölte velem, aki a szövegét is rendelkezésre bocsátotta. 213 Igaz, hogy a kincstár egyes munkákat budai mesteremberekkel végeztetettel, és ebben az esetben a bért olykor az illetők céhmestereinek fizette ki. Valószínűleg arról volt szó, hogy a munkát egyszerűség kedvéért a céh vezetésénél rendelte meg, amely kijelölte az azt a munkát elvégző mestereket. A királyi kincstár 1494 és 1495 évi fennmaradt számadásaiban valamilyen munkáért a következő céhmestereknek történt kifizetésekre találunk adatokat. 1494. március 6. és 1495. szeptember 10: nyereggyártó céh. (János céhmester.) Engel 1797-98.1. 88., 171. p.; 1494. május 1: szíjgyártó céh. (Ferenc és Imre céhmesterek.) Uo. 1.92. p.; 1495. szeptember 29: szekérgyártó céh. (Szekérgyártó György és Váci Péter céhmesterek. Uo. I. 171. p. ; 1495. szeptember 29: kovács céh. (Orbán és János céhmesterek.) Uo. 1. 171. p. A királyi kincstár így a céhmesterekkel került jogviszonyba, azoknak fizetett. A mészároscéh vállalkozásai a jelek szerint más jellegűek voltak.
