Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A középkori budai mészároscéh
656 Társadalmi csoportok a középkori Budán ez áll Vidre is.121 122 Cirják mészárosnál, a Szent Péternél lakott Simontomya Albert szőlősgazda.123 Amennyiben a Mészáros utca a Szentpéter külvárosban volt, Cirják háza állhatott ott is. A céh tagjai közül mindössze kettő nem lakott a tizedjegyzék alapján a róluk elnevezett utcában. Császár Márton a Szent János fürdő mellett, ami persze lehetett az utca táján is, Sánta Farkas céhmester pedig a Csűrnél.124 Volt azonban olyanoknak is háza ebben az utcában, akit nem tudunk mészárosként kimutatni. Borjús Péter ugyan lehetett az a neve alapján, azonban Csiszár Péter, Csőgyártó János, Dragulya Balázs, Kőműves Antal és Pál, Loprejti György, Szíjgyártó Ferenc és egy bizonyos Tarchay esetében nem valószínű.125 A fentiekben megtárgyaltuk a céh kialakulását, a céhlevelet, a céhkönyvből kiolvasható működést, főként pedig megkíséreltük a különböző neveken említett mesterek azonosítását. Ezzel kapcsolatban sikerült több tekintélyes családot is megismerni. A továbbiakban a céh és a városi vezetőség kapcsolatát, a céh belső szervezetét és tagságát mutatjuk be. A késő középkori német városokban kimutatható belső harcok egy része mögött a céheknek a városi tanácstagságban való részesedésért folytatott küzdelmet kell keresni. Az erre sokak által használt céhforradalom kifejezés azonban helytelen.126 Maschke évszázadokra bontott statisztikáját fél évszázados periódusokra összevonva a Német Birodalomban 1301-1350 között 38, 1351-1400 között45, 1401-1450között 37, 1451-1500között28,1501-1550között 105 városban 72 városi belső összetűzés zajlott le. Az utolsó 50 év képét az 1520-as évek német parasztháborúja és a reformáció rontja: abban a tíz évben 45 városi lázadásról tudunk, míg 1540 és 1550 közt egyről sem.127 így tehát főként a 14. század közepe és a 15. század közepe közti idő a városi zavarok fő időszaka. A budai zavargások két legfontosabbja beleesik ebbe a statisztikába: 1402 és 1439. Az előbbi két évre megnövelte a 12 tagú tanács létszámát, bírónak pedig Frigyes fia András mészárost választotta. Az utóbbi paritásos városvezetést hozott létre az addig uralkodó németek és a magyarok között, a bíró és a tanács választását pedig egy száz tagú testületre ruházta, amelyben a céhek is részt vettek.128 A budai német mészároscéh tehát az élén állt a fővárosi céhmozgalmakban. A mozgalom 1404. évi felszámolása ellenére az 1429. évi tanácsban ott volt egy János keresztnevű mészáros 121 Helyére ld. Kubinyi 2005. 24. p. és uo. 92. j. Végh András ebben a kötetben megjelent tanulmányában máshová lokalizálja. Abban igaza van, hogy a Mészáros utcát soha sem helyezik a Szentpéter külvárosba, igaz, más városnegyedet sem említenek. Az alapprobléma Vid mészáros háza, amely sarokház volt az észak-déli Hosszú utca, valamint a nyugat-keleti Mészáros utca közt. A mellette lakó a Szentpéter külvároshoz tartozott. Nem vonom kétségbe Végh András hipotézise lehetséges voltát (magyarázható a Vid ügy másként is), én mégis inkább a mai Vitéz utcával, vagy annak egyik szomszédos utcájával azonosítanám. Ha a céh oltára valóban a Karmelita templomban állt, a Végh által javasolt esetben túl távol lehettek templomuktól. Azt is figyelembe kell venni, hogy bár a vágóhíd a Dunánál volt, egyszerűbb azonban úgy elképzelni, hogy egy patak, vagy vizes árok torkolatánál volt, amely a vért és piszkot a folyóba vitte. Nos, a mai szintvonalak a külvárosban egyetlen olyan, a Duna felé kiszélesedő mélyedést mutatnak, ahol ilyen (vizes) árok elképzelhető. Ennek a közepén van a Vitéz utca. HORUSITKY 1939. Térképmellékletek. 122 Ld. fenn, 104-106. j. 123 Szakály-Szűcs 2005. 70. p. 124 Uo. 118., 139. p. 125 Uo. A kötet különböző mutatói alapján. Megjegyzem, hogy Csőgyártó (Chywgyartho) nevét tévesen Szíjgyártóként mutatózták. Az utcát említő oklevelek szerint is laktak mások ott. 126 Maschke 1974. 127 Uo. 40. p. 206. j. 128 Ld. rájuk részletesen: Kubinyi 1973. 68-69., 71-72. p.
