Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Az egészségügyi foglakozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a 15–16. század fordulóján
634 Társadalmi csoportok a középkori Budán Emyey a már említett Wild Engelhart „gyógyszerésszel” cserélt össze.102 Bálintot 1520-ban is említik,103 azonban bizonyára rövidesen meghalt, sőt legidősebb fia, Gál is. 1539-ben ugyanis János király eladományozta a budai főtéren, Angelus patikárus háza mellett fekvő (azaz a Patikárusok során álló) házát, amelyet azért kobzott el, mert a néhai Bálint patikárus gyermekei, a szintén néhai Gál, ugyancsak patikárus, valamint István, Sebestyén és Lucia a német párthoz csatlakoztak, Lúcia pedig egy németpártihoz ment hozzá.104 105 A szőlőbirtokos patikárusok között felsorolt Péter is a budai patriciátushoz tartozott. Több ízben (1518, 1520) elöljárója volt a Krisztus teste-céhnek, a fővárosi német patriciátus szervezetének.103 Az ő fia lehetett az az Angelus patikárus, akinek a Bálint patikárussal szomszédos házát az imént említettük.106 Még egy adatot idézünk a korszakunkban élő budai „gyógyszerészek” vagyoni és társadalmi színvonalára. Mátyás uralkodása idején - még 1483 előtt - élt István budai patikárus, aki nemesasszonyt vett feleségül. Özvegye éppúgy pereskedett vidéki nemesi birtok (Sáp), mint visegrádi ház tulajdonjogáért.107 A birtok bizonyára az özvegy örökségéhez tartozott ugyan, a házat azonban feltehetően a patikárus szerezte. Az is, hogy birtokos nemeskisasszonyt vehetett feleségül, mutatja társadalmi színvonalát. A patikárus pálya más magyarországi városban, így Pozsonyban is tekintélyesnek számított. Az itteni „gyógyszerészek” közül is többen jutottak be a tanácsba vagy voltak a Krisztus teste (Úrteste) társulat tagjai.108 A „gyógyszerészi” hivatás különben a középkori Buda egyik legintemacionálisabb foglalkozásának számított. A fővárosi patikárusok között a legkülönbözőbb származású polgárokat találunk. Mihály budai bíró magyar ember volt, magyar részről választották akkor a főváros fejének, amikor a bírónak az egyik évben magyar, a másikban német származásúnak kellett lennie. Ezzel szemben Wild, vagy a János királlyal szemben Habsburg Ferdinándhoz csatlakozó Bálint patikárus családja már teljesen németnek számított. Eddig nem is különös jelenség ez, hiszen ha voltak is Budán külön magyar és német céhek, a legtöbb foglalkozási ágban mindkét nemzetiség képviselve volt. Érdekesebb azonban, hogy olasz, sőt francia „gyógyszerészre” is maradtak adataink. Olasz volt például az irodalomban is említett Simon, akiről legutóbb Czagány István írt;109 francia pedig Johannes de Ruta apothecarius gallicus, akinek a neve egy Budán élt francia hölgy végrendelete tanújaként fordult elő.110 Egy két patikárusról tudunk még a Budával szomszédos városokban vagy városiasodó falvakban is, akik a jelek szerint helységükben nagy tekintélynek örvendtek. Az óbudai Pathikarws Bálint például 1485-ben a királyné nevében mondott ellent (Óbuda-) Örs iktatásá102 Engel 1797-98. I. 179. p.; ERNYEY 1940. 1. p. skk. Az 1509-ben említett Bálint lehetett az a Valentinus Apotecarius filius, akinek 1505-ben 195, 1510 körül 193 köböl bora termett Buda Kegler nevű szőlőhegyén. Ld. az 54. jegyzetben idézett tizedjegyzékeket. 103 MÓL Ft. Beszterce v. lt. oki. 414. sz. [MOL DF 247652.] 104 MÓL Ft. Kassa v. lt. Titkos lt. Különböző családok lt. A. 58. 105 Kubinyi 1966. 286. p. A Krisztus teste-céhre ld. még uo. 241., 272. p. 106 Ld. a 104., és 99. jegyzetekben idézett okleveleket. 107 MÓL Ft. Észt. kpt. o. lt. Capsa 42. fasc. 2. nr. 4. [MOL DF 208909.]; KOVACHICH 1799. 331. p. 108 Ortvay 1894-1903. II/4. 275-278. p. A saját maga által felhozott adatokkal azonban ellentétes következtetéseket vont le (uo. 280. p ). 109 Czagány 1968. 55. p. 110 Archives départamentales de Tarn et Garonne, Société Archéologique, Liasse 7. nr. 2. Fonds de Gozon. Az oklevél fényképéért ezúton is köszönetét mondok dr. Vajay Szabolcs barátomnak (Párizs).
