Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Az egészségügyi foglakozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a 15–16. század fordulóján
Az egészségügyi foglalkozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán... 635 nak. (Óbuda a királyné birtoka volt.)111 Vele egy időben élt Patykaros György Békásmegyeren, az óbudai apácák birtokrészén.112 Tanulmányunk végére jutottunk. Az egészségügyi hivatásokat művelő személyek társadalmi helyzetét vizsgálva megállapíthattuk, hogy mind a szakképzett, egyetemet végzett orvosok, mind a gyógyszerészek a polgárság legjobb anyagi helyzetű, társadalmilag vezető rétegéhez tartoztak még akkor is, ha nem állottak a király szolgálatában. „Értelmiséginek” csak az orvosdoktor számított, egyetemi végzettsége emelte társadalmi tekintélyét, noha a busás honoráriumok által szerzett vagyona is elég lett volna ennek megszerzésére. Mivel a középkori várost kereskedők irányították, talán nem is véletlen, hogy a vezető rétegbe jutott orvosok követték patríciuskollégáik példáját, és vagyonuk egy részét a kereskedelembe fektették. Az általában egyetemet nem végzett patikárusok tekintélyüket pedig éppenséggel a kereskedelemnek köszönhették. Az egyik legfontosabb kereskedőcsoport tagjaiként érvényesültek, nem pedig a gyógyászatban játszott szerepükért. Egészen másként kell a borbélyokat és fördősöket értékelnünk. Ők az iparossághoz számítottak, társadalmi helyzetük tehát a céhpolgárságénak, a középkori város középpolgárságáénak felelt meg. Bár külföldi adatok szerint - különösen a fürdősök -nem részesültek megbecsülésben, és „becstelennek” (unehrlich) számítottak, ennek a szemléletnek sem helyességét, sem helytelenségét Budán nem tudjuk igazolni.113 Vagyoni viszonylatban a borbélyok a tekintélyesebb, a fürdősök a szegényebb iparosokhoz tartoztak, azonban az előbbiek közül is csak azok tudtak a patriciátusba vagy még magasabbra emelkedni, akik az uralkodó szolgálatában állottak. Orvostörténeti Közlemények 54-56. (1970) 63-81. p. 111 MÓL Ft. Észt. kpt. m. lt. Lad. 40. fasc. 5. nr. 34. [MOL DF 237140.] 112 MÓL DL 30903.; MÓL Ft. Erdélyi Nemzeti Múzeum lt. Törzsgy. 95. [MOL DF 253724 ] 113 MASCHKE 1967. 13. p.) (Ugyanitt idézve a legfontosabb irodalom.) Ortvay Pozsonnyal kapcsolatban szintén állítja, hogy a borbélyokat és fürdősöket nem sokra becsülték. Erre azonban helyi adatokat nem idéz, csak külföldi analógiákat hoz (Ortvay 1894-1903. 11/4. 282-283. p ).
