Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Az egészségügyi foglakozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a 15–16. század fordulóján
Az egészségügyi foglalkozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán... 623 pedig a nincstelen plebejusokkal foglalkoztak. Rajtuk kívül azonban alig maradt adat orvosra. Még a jelentékeny Pozsonyban - ahol pedig gazdag és teljes levéltári anyag áll rendelkezésre -, is csak viszonylag kevés orvost ismerünk.14 Hasonlóképp gazdag levéltára maradt fenn Sopronnak. Itt Mátyás uralkodása idején csupán egy Tamás nevű orvost említenek az adatok. Elég tekintélyes, gazdag polgár volt, és mivel gyakran felmentették a városi adó fizetése alól, bizonyára városi orvos.15 Itt a Jagelló-korban három orvosról tudunk, akik azonban csak egy-egy évre tűnnek fel a forrásokban. Tamás orvos tekintélyét azonban nem érték el.16 Azt hisszük, hogy ezek után korszakunkban a magyar fővárosban sem kereshetünk a királyi, feudális úri szolgálatban állókon kívül nagyobb számú orvost. Ezt a nézetünket csak megerősítik azok az adatok, amelyeket a bécsi egyetem orvoskarának jegyzőkönyveiben olvashatunk. Igaz, ezek az adatok nem teljesen mérvadók, hiszen orvostudományi vonatkozásban a kor legnépszerűbb egyetemei az olaszországiak voltak, tehát ezek anyakönyveit is át kellene vizsgálni. Ezt a munkát - nem csupán orvoskarokra - elvégezte Veress Endre, s nem lehet véletlen, hogy publikációiban ebben az időben budai származású orvoshallgatóra nem találunk adatot.17 A Veress-féle negatív képet teljesen alátámasztja a bécsi egyetem példája. Itt, ahol a budai polgárfíak a legnagyobb számban és legszívesebben tanultak, korszakunkban mindössze egy budai születésű orvoshallgatót ismerünk: 1521-ben Ottman Jánost.18 A testvérvárosból, Pestről szintén csak egy hallgató iratkozott be a bécsi orvoskarra: 1504-ben Sartoris (azaz szabó fia) János mester.19 Minden jel arra mutat tehát, hogy a budai és pesti polgárfíak nem törekedtek az orvosdoktori diploma megszerzésére. Ennek oka csak az lehetett, hogy kevés orvosra volt szükség a fővárosban. (A király és a nagyurak, mint láttuk, elsősorban híres külföldi doktorokhoz fordultak, azokban jobban bíztak.) Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy az a néhány orvos is, aki a budai polgárság között kimutatható, mind idegen. Ezeknek a „polgári” orvosoknak társadalmi és gazdasági helyzetét szeretnénk megvilágítani, és erre életpályájuknak vázolása látszik a legalkalmasabbnak. Az első jelentősebb orvosi személyiség budai gyógyító tevékenységére nem maradt ugyan adatunk, de ezt-múltját ismerve - feltétlenül igazoltnak kell vennünk. A Kirchhaimer néven is emlegetett dr. Johannes Kellner 1449-ben nyerte el Bécsben az orvostudományi doktorátust, és ott maradt tanárnak. Négy ízben töltötte be az orvostudományi kar dékáni tisztét. A gyógyító és oktató tevékenység azonban nem elégítette ki a már hallgató korában is tanáraival szembeforduló, ambiciózus doktort, ezért a politikába vetette magát. Az 1462/63-as bécsi polgárháború idején VI. Albrecht főherceg pártjának egyik vezetőjeként ő tartóztatta le a császárpárti városi tanácsot; maga is tanácstag lett. Albrecht azonban 1463 végén meghalt, és így elűzött bátyja, III. Frigyes császár visszaszerezte Bécset. Kirchhaimer dr.-nak menekülnie kellett. Ka14 ORTVAY 1894-1903. II/4. 284-287. p. Megjegyezzük, hogy Ortvay kissé túloz, és nem minden nála szereplő orvos lehetett valóban az. Az „Arzt” vezétéknevűek egy részének ez bizonyára valóban vezetékneve, nem pedig foglalkozásmegjelölése volt. 15 Öt is „Arzt” vezetéknévvel említik, de az időnként neve mellé helyezett mester címe alapján talán mégis orvosnak tekinthetjük. HÁZI 1921^»3.1/5.300-301. p.; II/4.162., 192., 208., 230., 244., 282., 295., 298., 311. p.; II/6. 195., 219. p. 16 Uo. II/5. 168. p.; II/6. 285. p. 17 Veress 1915. és Veress 1941. 18 Schrauf 1893. 145. p. Lehet, sőt valószínű, hogy azzal a szintén budai Uthman Jánossal azonos személy, aki 1524-ben Wittenbergben iratkozott be, feltehetően Luther híveként FRANKL 1873. 294. p. (A lapszám sajtóhibával 296-nak van nyomva!) 19 SCHRAUF 1893. 52. p.
