Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Az egészségügyi foglakozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a 15–16. század fordulóján
624 Társadalmi csoportok a középkori Budán tedráját, bécsi vagyonát elhagyva Budára költözött. Itt is halt meg 1468-ban.20 A magyar fővárosban is rövidesen nagy tekintélyre tehetett szert, mert három leánya előkelő, tekintélyes budai polgár házastársa lett. A három Kirchhaimer-vő közül az egyik a Kronacher patríciuscsaládhoz tartozott, a másik, Mayr György tekintélyes ötvös, akinek leányát az ismert budai könyvkiadó, Pap János vette el, míg a harmadik Wild Engelhart gyógyszerész volt.21 Wild személye vezet át bennünket egy másik, ugyancsak idegen eredetű budai orvoshoz. (Megjegyezzük, hogy Wild életrajzírója, Emyey József keresztnevét vezetéknévnek fogta fel, és így a rá vonatkozó adatokat összekeverte egy Bálint keresztnevű másik apothecariuséval.)22 Emyey vetette fel azonban azt a valószínű feltevést, amelyet forrásokkal nem támasztott ugyan alá, hogy Engelhart Heydentrich (másként Ehrenreich) János erfurti eredetű budai orvos rokona lett volna, és azzal együtt jött a magyar fővárosba.23 Az Emyeynél idézett adatokból, de főleg Emuszt János szlavón bán és királyi kincstartó 1476. március 2-án és 3-án kelt végrendeleteiből azonban nyilvánvaló, hogy mindketten a budai kereskedőből nagyúrrá lett Emuszt üzleti megbízottai voltak.24 Ezek az adatok azt igazolnák, hogy Heydentrich dr. orvosi praxisából megélni nem tudván, üzleti tevékenységre adta magát.25 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az akkori orvosok, főleg ha városi polgárok voltak, nem vetették meg a kereskedelmet.26 Inkább azt hisszük ezért, hogy Ernuszt polgári származású és üzleti érzékkel megáldott háziorvosát nem csupán gyógyításával bízta meg. Mind az Emuszt-végrendeletben, mind a nyolcvanas években bekövetkezett halálával kapcsolatban említett „venerabilis” címe alapján viszont arra kell következtetnünk, hogy jelentősebb egyházi javadalommal rendelkezett: ilyet pedig bizonyára nem a kereskedő, hanem az orvos Heydentrich kapott.27 Nevét tudományos körökben is ismerték, ahogy ezt a Rohrbeck-levélváltásból tudjuk. Nem valószínű azonban, hogy a budai egyetem tanára lett volna.28 20 SCHRAUF 1902. passim, és Perger 1966. 72. p. Ld. itt a legfontosabb régebbi irodalom idézését is. Vö. még Geschichte der Stadt Wien II/2. 551. p. skk. 20 Perger 1966. 70-77. p.; Kubinyi 1966. 251-253. p. 22 Ernyey 1940. 1-27. p. Megjegyezzük, hogy Engelhart magát többnyire keresztnevén és foglalkozásán nevezte, azonban egy oklevélen, amelyen mint Engelhart App' (azaz rövidítve Appoteker) szerepel, látható a pecsétje, és ezen a címerén kívül E. W. monogram. (Címere különben malomkereket ábrázolt.) v. Haller 1962. 469. p. 13. j. Kéziratom nyomdába adása után találtam meg a bécsi egyetem anyakönyvében Engelhardus Wild de Hersprugkot, aki 1458-ban iratkozott be-nyilván azartes fakultásra-mint az egyetemi rajnai nemzet tagja. (Ld. alább, a 36. jegyzetben idézett bécsi anyakönyvet: Matrikel II. 59. p.). Ezek szerint Wild 1476-ban kb. 35 éves lehetett. Hersbruck, szülővárosa Nürberg mellett fekszik. Az nem tudjuk, hogy elvégezte-e Wild az artes fakultást. Orvostudományt - tudomásunk szerint - nem tanult. 23 Ernyey 1940.1-3., 16., 18. p. 24 Ernyey érthetetlenül, az általa idézett végrendelettől és Madzsar tanulmányától eltérően 1474-re tette az első végrendelet keltét, de a második dátuma is hibás. Uo. 16., 18. p. Vö. Zalai Oki. II. 605-610. p. Madzsar 1918. 58-59., 67. p. (Ernyey sajtóhibával idéz.) 25 Mint ahogy azt Ernyey is feltételezte, Ernyey 1940. 1. p. 26 A fent említett Tamás soproni orvos is szerepelt egy ízben kereskedelemmel összefüggő ügyben, HÁZI 1921^13. 1/5. 300-301. p. 27 Ezt már Ernyey is helyesen látta (ERNYEY 1940.19. p.). A cím az Emuszt-végrendeletben is előfordul: Zalai Oki. II. 605. p. 28 Vö. ERNYEY 1940. 18-19. p. Érvelése azonban nem helyes: a magister cím nem csupán a professzoroknak járt ki. A fent említett pesti származású orvostanhallgató is már artium magisterként iratkozott be az orvoskarra. ÁBEL 1881. 42. p. is megkérdőjelezi főiskolai tanárságát.
